JÓNAK LENNI

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 49. szám, 2018. december 7.

Tán nincs is nap így decemberben, a szeretet ünnepéhez közeledve, hogy ne hallanánk, olvasnánk az MTVA kampányáról, ami, ahogy a mediaklikk.hu-n olvasható, „a közmédia teljes portfólióját megmozgatja”. Nincs szebb egy egészében mozgó portfóliónál, minek ilyetén mozgása a december 16-i egész napos műsorfolyamban teljesedik ki, mikor, köszönhetően elsősorban Siklósi Beatrixnak, az MTVA Nemzetiségi, Külhoni és Kiemelt Projektek Főszerkesztősége főszerkesztőjének, csúcsra jár a jóság. Idén az 1‑es típusú cukorbetegeknek gyűjtenek, de gyűjtöttek már a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Katolikus Karitász, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, a Magyar Református Szeretetszolgálat vagy a Máltai Szeretetszolgálat javára is, az utóbbi megsegítésére tavaly több mint 290 millió forint jött össze.

Semmi kétségem, hogy az említett szervezetek ne érdemelnék meg a támogatást, semmi kétségem, hogy ne lenne hasznos bármilyen adománygyűjtés a rászorulók javára, semmi kétségem, hogy ne lenne joguk az adományozás okozta jó érzésre mindazoknak, akik adtak valamit abból a kevésből, ami nekik van – ha itt elsősorban nem is Csányi Sándorra és Hernádi Zsoltra gondolok, bár igazán szívmelengető, hogy tavaly az OTP 25, a Mol Magyarország 12 millió forinttal járult hozzá az adományokhoz a maga szűkös vagyonkájából.

Az zavar egy csöppet, hogy az egész roppant álságos.

Olyan országban történik mindez, aminek a kormánya immár évek óta folytat rasszista uszítást az ország kerítésein kívül és belül élő „idegenek” ellen, sajnos, el-, sőt kisöprő sikerrel, hisz az ún. etnocentrikus szindróma összetevőit roppant könnyű feléleszteni, lásd Csányi Vilmos Íme, az ember című nagyszerű könyvének 154–156. oldalát. (Nem is tudom hirtelen, vannak-e a kormánynak ennél nagyobb eredményei. Talán az egészségügyben, az oktatásügyben...) Ez a műsor maga a megnyugtatás és a megnyugvás: dehogy vagyunk mi rasszisták, dehogy utálunk mi bárkit is, most hívtuk az adományvonalat és adtunk kemény 250 forintot az 1-es típusú cukorbetegeknek, de nem sajnáltunk ennyit az 1-es típusú katolikusoktól és reformátusoktól sem. Bocsánat, a zsidók, cigányok, homokosok és liberálisok ugye a 2-es típusba tartoznak?

Az már csak hab a tortán, hogy mindezt az a Siklósi Beatrix koordinálja, aki Éjjeli menedék című hangulatos műsorába 2003-ban meghívta David Irving holokauszttagadó angol történészt, Facebook-oldalán pedig – lásd a hvg.hu 2013. március 21-i cikkét – rendszeresen idézett rasszista szövegeket, s akinek kinevezése ellen hiába tiltakoztak a Tett és Védelem Alapítvány és a történelmi egyházak vezetői. Igaz, amikor kellett, bátor volt, 2014 decemberében támogatásáról biztosította Orbán Ráhelt, akinek fájt, hogy rajta keresztül megtámadták az édesapját: „Kedves Rasi, a gyűlölködőket, irigykedőket és a gonoszokat sajnálni kell.” Merész, szép gondolat.

Én sajnálom is őket. Mert rossznak lenni rossz. Még műsorként is.

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 43. szám, 2018. október 26.
LXII. évfolyam, 33. szám, 2018. augusztus 17.
LXII. évfolyam, 29. szám, 2018. július 20.
Élet és Irodalom 2018