Visszhang

Nem könnyű szó nélkül hagyni Gerő András történész professzor kevés igazságot, ám rengeteg hamis bölcselmet hordozó szövegét (Jóindulatú szubjektivitás, ÉS, 2018/46., nov. 16.). Mégis szó nélkül hagyom, mert a professzor úr újabban nagyon kellemetlenül indulatos lesz, ha – ó borzalom! – bírálat éri. Kritikáról tehát szó sem lehet. Mindössze azt szeretném megemlíteni, hogy A milói Vénusz szobor nekem nem azért tetszik, mert hiányzik mindkét karja, hanem annak ellenére. Sőt – alig merem leírni – vágyom látni a két – egykor, minden bizonnyal – csodásan megmintázott kezet. (A bal, az almával, egyszer már megvolt.  Míg élek, remélem, hogy újra megtalálják.)  Az természetesen rendben van, hogy a Sorsok Háza eleve torzónak készül, hiszen „nagy baj lenne, ha mindenki le lenne tőle nyűgözve.” Megnyugtathatom a professzor urat: kis baj sem lesz!  Lenyűgözve csak Öntől vagyunk.