Minden út vezessen Felcsútra!

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 47. szám, 2018. november 23.

Öreg fejjel fájdalmas látni és hallani, hogy az ifjú budapesti politikusgeneráció mennyire rövidlátó, megalkuvó és fantáziátlan. Ami a főpolgármester-választás ön- és pártjelölti kínálatát illeti, minden ok megvan a kétségbeesésre. Elsősorban azért, mert azt hiszik, hogy ha Tarlós libériás inasi egyenruháját valaki más viselné, bármi változna. Vagyis mindössze Tarlós legyőzésére képesek koncentrálni. Vagyis bedőltek a nem túl csavaros eszű felcsúti legényeknek. Pedig mindegy. Ha Tarlós nyer, akkor vele szűnik meg Budapest, „a város”, ha nem, akkor nélküle, és lesz belőle (élhető európai város helyett) Barbária sportfővárosa! Ez azért katasztrófa, mert sajnos az élsport ma már – az olimpiával az élen – az immoralitás maga. A csalás, a hazugság, a hamis értékek hirdetése. A korrupció aranyalmája. Nem véletlen a magyar kormányerő csillapíthatatlan vonzalma iránta. A jövő őszi budapesti választáson tehát nem Tarlóst kell megverni, hanem Orbánt és vele az immoralitást. 

Budapest története sajnos a barbárok kezére játszik. A város 1871-es születése óta mindössze szűk negyven évig fejlődött egészségesen. Aztán jött Trianon, a független Kis-Magyarországnak hangsúlyos főváros kellett. Azóta a kis ország egyetlen nagyvárosa csak fővárossá fejlődik. Kellemetlennél kellemetlenebb kurzusok formálták a lakosok számára egyre kellemetlenebbé. De sem „Hunnia úri trágyadombja”, sem a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nem okozott olyan maradandó károsodást a városnak, amilyet a velejükig korrupt sportbarbárok okoztak már eddig is.

Ceterum censeo: Budapestnek le kell mondania a fővárosi rangról, és a kormányzati funkciókat egy kisebb településen – természetesen adódik, és minden vicceskedés nélkül  állítom, hogy Felcsúton –  kell elhelyezni. Ha tisztességesebb és kulturáltabb kormányunk lenne, akkor is lehetetlen volna a közigazgatást és az üzleti életet korrupció nélkül működtetni egymás fizikai közelségében, összefonódva (ahogyan most van). Budapest kulturális életére mindig nyomasztóan hatott a kormány ideológiai segítsége, a mostaniaké pedig kifejezetten kultúrapusztító.  Tévedés attól félni, hogy az új kormányzati struktúra létrehozása túl sok kiadást jelentene. Még ha a csodás felcsúti eklektika stílben építkeznek, és a szokásos „alkotmányos költségekkel” dolgoznak, akkor is eperszem, ahhoz képest, amibe a sportfőváros kerülne. Igaz, azt tőlünk, budapestiektől vennék el.  Adjuk oda nekik, csak menjenek!

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 33. szám, 2019. augusztus 16.
LXIII. évfolyam, 31. szám, 2019. augusztus 2.
LXIII. évfolyam, 30. szám, 2019. július 26.
Élet és Irodalom 2019