GOMB AZ USZODÁN

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 45. szám, 2018. november 9.

Szeretjük csavaros észjárással, életrevalósággal és pimasz ravaszsággal jellemezni a magyart. Fontoskodva azt is mondhatjuk, hajlamunk van a racionalitásra.

Ennek ellenére hazai és külföldi közgazdászok szívesen adnak hangot annak, hogy a fejlettebb világtól való lemaradásunk – élet- és bérszínvonal – leginkább az észszerűtlen tervezési tevékenységünknek tulajdonítható.

Foglaljuk össze: a furfangos magyar igen gyakran ostoba.

A következő példámról mindenki eldöntheti, mely karakterjegyet erősíti.

A kispesti uszoda szaunájában izzadok, s a bejárati ajtó üvegablakán kibámulva egy (fél)információs táblán akad meg a szemem. Arról megtudom, hogy a létesítmény 390 öltözőszekrénnyel van felszerelve. Gyors következtetés: ez a szám megfelel az uszoda kapacitásának. Olvasok tovább, és számolni kezdek. A 33-as medence hat úszósávjában, sávonként nyolc embert véve, úgy ötven fő tud lubickolni kényelmesen, bár ez határeset, míg a 128 négyzetméteres tanmedencében egy harmincnál több fős iskolai osztály már aligha képes úszóleckét venni. Ezen kívül van még két, egyenként legföljebb tíz ember befogadására alkalmas szauna. Ha ezeket az adatokat összeadjuk, akkor a kerek 100-as értékhez jutunk. És ekkor minden sportolásra, rekreációra alkalmas tér fullon van, miközben az öltözők háromnegyede meg üres. Oké, legyünk korrektek, a bádogtáblában van még egy tétel, miszerint az uszoda lelátóján 200-an tudnak helyet foglalni. Ezzel együtt kilencven híján már majd’ el is értük a 390-t. De csak majdnem, s ott tempózik egy további kérdés is előttünk, átöltözik‑e mindenki egy zsúfoltsági verseny megtekintéséhez.

Mit is mond a magyar: gombhoz varrják a kabátot?

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 38. szám, 2018. szeptember 21.
Élet és Irodalom 2018