Az elbizakodottaknak

 A Vaktöltény című visszhang (2018/41.) szerzője elmarasztalja a Mise című glossza, (2018/39.) szerzőjét, mondván, „a templomi lopások videofelvételekkel bizonyíthatók. Olykor az ülőpárna vizelettől nedves, az imádkozótól – hátba veregetéssel – pénzt kérnek.”

Ez tényleg nagyon sajnálatos. Csak abban tudok reménykedni, hogy az a keresztény hívő, aki korszerű videokamerával, kényelmes ülőpárnával ellátott templomában ilyen orrfacsaró, méltatlan helyzetben kénytelen imádkozni, képes lesz eszébe idézni Lukács evangéliumának vonatkozó passzusát, és levonni belőle a megfelelő következtetést: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. – A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!” (Lk 18,9–14)