MEGÁRT

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 44. szám, 2018. október 31.

Egy ideje a politikai műsorokat szinte rutinból nézem, hallgatom. Gondolataim el-elkalandoznak, amikor újra bekapcsolódom, nem érzem, hogy bármiről lemaradtam volna. Ismételgeti minden szereplő okos, nem okos gondolatait, és az okosabbal sem jutunk előbbre. A butaságokról inkább egy szót se.

De mégis adódik meglepetés: a nem kormánypárti rádiós „megbeszélgetésben” a minap (október 26.) indulatos, később hörgő, már-már ordító hang. A magát költőként is meghatározó, levitézlett fideszes országgyűlési képviselő – akinek az örökségvédelemhez is volt köze – gabalyodik bele egyre inkább mondandójába. A „kulturális tao” kapcsán a „közpénz jelleg” magyarázata nem sikerül, talán ez bosszantja fel. Mert egyszer csak nekitámad a magyar filmeknek. Nem részletezem, melyik sikeres, díjazott filmekről állít sületlenségeket, s üvöltözi ostobaságait (talán toporzékol is), vagy épp hagy figyelmen kívül alkotásokat. Sokkoló élmény a monológja.

Mindenkinek jobb lenne, ha hosszabb időre visszavonulna szőlőbirtokára, présházába a mostanában túl sokat szereplő politikus.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 8. szám, 2019. február 22.
LXIII. évfolyam, 6. szám, 2019. február 8.
LXIII. évfolyam, 5. szám, 2019. február 1.
Élet és Irodalom 2019