Mintha a katonaságnál
VISSZHANG - LXII. évfolyam, 44. szám, 2018. október 31.Az élet úgy hozta, én is kénytelen voltam 27 hónapot a határőrség kötelékében eltölteni. Szokták mondani: mindent megbocsátok, de semmit sem felejtek. Így vagyok én is. Mostanság nem tudok szabadulni a gondolattól: mintha a katonaságnál lennék. Annyi sületlen butaságot, zagyvaságot addig sohasem hallottam a körülöttem élő emberektől, mint ott. Csak akkor az volt a vigasz: nemsokára letelik. Amíg Kovács Zoltán írását (Nagy őrnagy, ÉS, 2018/43.) nem olvastam, úgy véltem: csak én látok hasonlóságot az akkori sereg szellemi színvonala és a mostani magyarországi közállapot között. Béres Attila írt két olyan könyvet a témakörben – Ajándéknyár és Hány napod van még, őrvezető? címmel –, ami ennyire megragadott.
Örültem, hogy ezt az írást olvashattam, és sajnos nem gondoltam, hogy idős koromra a magyarországi közbeszéd és közállapot ennyire silány lesz.
Kazincbarcika
U. i.: Talán még azt megjegyzem: öreg katona koromban vasárnap délelőtt szórakozásom az volt, hogy kimentem a városba, vettem egy Élet és Irodalmat, beültem egy cukrászdába és elolvastam.