Rögeszmék

„Kit tart ön kereszténynek? Azt, aki a hét egyik napján elmegy a templomba, a többi hat napon pedig hazudik, rágalmazza, csalja embertársait?” (A. J. Cronin: A mennyország kulcsa. Esély Kiadó, 1993) Kedvenc kamaszkori olvasmányom főszereplője teszi fel ezt a kérdést a szóban forgó regényben valakinek. Dani Pál Zsolttal tulajdonképpen egyetértek: a szegényekkel ellenséges istenfélő, épeszű emberrel magam sem találkoztam (Vaktöltény, ÉS, 2018/39., okt. 12.) De aki a koldusokat úgy általában, valamely prekoncepció alapján rögeszmésen azonosítja a templomi lopások elkövetőivel, illetve a látogatók notórius zaklatóival, nos, az az ember talán templomba jár, de istenfélőnek semmiképp nem nevezném. És az illetőnek különösen nagy a felelőssége, ha klerikusként, a szószéken bélyegzi meg koldulásra kényszerülő embertársait.

Én lennék a legboldogabb, ha az általam leírt eset csupán kitaláció lenne. De tényleg megtörtént. És a katolikus egyházban eltöltött húsz évem alatt ennél sokkal cifrább dolgoknak is tanúja voltam.