Mi legyen a korruptokkal?

Halmai Gábor Kutyaharapás vagy csak ugatás (ÉS, 2018/39., szept. 28.) című cikkében mélyrehatóan elemzi a hírhedt 7-es cikkely szerinti eljárást. Ezt valóban „nukleáris opció”-nak nevezik, de nem elsősorban atombombáéhoz hasonló pusztító hatása miatt (amelyet a szerző némi joggal vitat), hanem mert a legvégső, az unió és a tagállam kapcsolatát szinte helyrehozhatatlanul károsító lépés.

Két pontban érdemes a szerzővel vitatkozni. Az egyik az eljárás hatása. Halmai a következőt írja: „(...) végeredmény azért is értelmetlen, mert valójában nem nagyon fogja érdekelni sem a magyar, sem a lengyel kormányt a szavazati jog elvesztése mindaddig, amíg élvezik az uniós támogatásokat. (...) [A] támogatások megvonásának húsba vágó eszközét kellene alkalmazni, ami az európai jog szerint a 7. cikk ismertetett eljárásán kívül is lehetséges.”

A magyar közbeszédben valóban az az elterjedt nézet, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás végén az érintett tagállam szavazati jogát vonják meg. A cikkely azonban először arról beszél, hogy „a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti”, és csak azután teszi hozzá: „beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat”. Az ötlet, hogy a támogatásokon keresztül gyakoroljanak nyomást a korrupt, az EU alapértékeit megsértő kormányokra, nem új, és ezzel kapcsolatos a szerző jogos aggálya: „A támogatások megvonásával kapcsolatosan a leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy az valójában nem a kormányt, hanem az ország lakosságát bünteti, és ezzel még inkább elidegenít az uniótól.” Erre viszont nem csak az a válasz lehetséges, amelyet ő ad, hogy a választópolgárok felismerik, hogy a támogatásmegvonásról nem az unió, hanem a magyar kormány tehet. Van egyéb megoldás, amely ráadásul más jogi keretben is zajlik, és demokratikusabb: az Európai Állampolgári Kezdeményezés. Ehhez egymillió uniós polgár aláírása kell, akiknek száma legalább hét tagállamban elér egy bizonyos (nem túl magas) számot. Ekkor az Európai Bizottságnak meg kell fontolnia, hogy a javaslatnak megfelelő jogszabályt kezdeményezzen, ha nem teszi, azt meg kell indokolnia. Ezelőtt azonban egy nyilvános meghallgatásra is sor kerül az Európai Parlament előtt. Ez nem népszavazás, de hatásos nyomásgyakorlási eszköz. Az Európai Bizottság az aláírások gyűjtéséhez nemcsak szoftvert, hanem helyet is ad, nagyon komoly biztonsági védelemmel. Az egymillió aláírást ezzel össze lehet gyűjteni (minden négyszázadik polgárnak kell aláírnia), ha a téma közérdekű és a megoldás jó.

Ebben az esetben olyan megoldást kell találni, amely nem a támogatások összegét csökkenti, hanem azok korrupt, pazarló felhasználását akadályozza meg. Ehhez persze dolgozni kell, erőforrásokra és szinte biztosan megerősített ellenőrzési jogkörökre van szükség (méghozzá a pénz kifizetése előtti ellenőrzésekre, hogy már ne is lehessen olyan projektekre vagy olyan vállalkozóknak odaítélni a pénzeket, amelyek nem az ország felzárkózását, hanem a korrupt kormányok és oligarcháik gazdagodását szolgálják). A bizottságnak a jelenlegi szerződéseken belül is joga van a megfelelő jogszabályokat kezdeményezni, és a parlament és a tanács ezeket meg is szavazhatja. Ezt célozza egy, a bizottság által nemrégiben bejegyzett Európai Állampolgári Kezdeményezés.