Dolgozni csak pontosan

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 40. szám, 2018. október 5.

Süt az ingerültség Karsai László soraiból (Orvosok a Horthy-korszakban, 2018/37., szept. 14.). Rosszkedvének oka Pelle János publicisztikája, amely a virulens zsidóellenességet mutató magyar orvosi kar jogfosztó intézkedéseket helyeslő, azokat aktívan támogató, sőt kezdeményező szerepét tárgyalja (Fajvédő orvosok és a holokauszt, 2018/36., szept. 7.). Bírálatának kezdőmondatával Karsai rögvest orientál, megteremtve a mondandóját végigkísérő, higgadt, tárgyilagos légkört. Minden másnál sürgetőbb számára az olvasó felvilágosítása: Pelle János műfordítóként foglalkozik huzamosabb ideje a holokauszttal. E szűken mért laudációt követően a szaktörténész szigorával veszi sorra Pelle írásának hiányosságait. Majd végezetül a lábbelikészítő kisiparos örökzöld példája nyomán elhangzik a verdikt: a műfordító maradjon a műfordításnál. Kerülje a történelmi tárgyú megnyilatkozásokat, ám ha mégis erre ragadtatja magát, akkor alapvető elvárásként törekedjen a pontosságra, lelkiismeretesen számba véve az előtte járó szakemberek eredményeit. Való igaz, a forrásművek, dokumentumok pontos számbavétele, feldolgozása, esetenként szöveghű idézése a hiteles történészi tevékenység kiemelkedően fontos ismérvei. Különös, hogy a műfordítói melléfogásokat buzgón elősoroló Karsai jómaga nem volt mindig állhatatos híve eme szakmai erényeknek. A Befogadók: Írások az antiszemitizmus ellen, 1882–1993 című gyűjteményes kötet szerkesztőjeként hiányosan tette közzé Kossuth Lajos egyik mondatát, kihagyva belőle egy, a kiadvány fő üzenetével feltehetően összeférhetetlennek ítélt szakaszt. (Részlet Kossuth Lajosnak Helfy Ignáchoz írt leveléből, 1882. október 11.: „Nemzetiségi és közgazdászati tekintetek tanácsolhatják, tanácsolják is, hogy Magyarország ne tárjon kaput semmi jött-ment söpredéknek. Azt az önfenntartás kötelessége parancsolja, ép úgy mint idegen pánszláv, vagy pánromán elemeknek Magyarországba csoportosulása meg ne engedtessék...” Az effajta „szakértői szöveggondozás” nem éppen virágdíszes jelzőit itt most nem szedem csokorba.

Természetesen ki lehet lépni a cégtábla elé, megfelelő módon és mértékkel szóvá tenni, kijavítani mások tévedéseit. Arra viszont tanácsos ügyelni, hogy az idegen portékák kritizálása közben a saját kirakatban ne díszelegjen selejtes áru.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 13. szám, 2017. március 31.
LV. évfolyam 49. szám, 2011. december 9.
Élet és Irodalom 2018