TANMESE

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 39. szám, 2018. szeptember 28.

Tizenkét ember egy gazdasági társaságot alapított, és olyan alapszabályt fogadott el, hogy egy tag kizárásához kétharmados szavazati arány szükséges. Egyszer az egyik tagot bepanaszolták, hogy lop a közös kasszából, és javasolták a kizárását. Heten azt mondták, hogy látták a lopást, és a kizárásra szavaztak. Ketten azt mondták, hogy az illető nem lopott, és ellenezték a kizárást. Hárman tartózkodtak, mert nem tudtak a kérdésben állást foglalni. A megvádolt személy kijelentette, nem volt meg a kétharmad, így nincs jelentősége az egész ügynek. Mások azt mondták, a nagy többség látta, hogy loptál, így akkor is csak egy tolvaj vagy.
A Fidesz próbálkozása a kétharmaddal tehát egyszerű porhintés, amely a lényeget igyekszik elfedni. A kétharmad arra szolgál, hogy megindulhatnak az unió eljárásai, de a cselekmény megtörténtének valóságát magát nem ez dönti el. A legfejlettebb európai államok meghatározott alapvető elvek alapján létrehoztak egy uniót, és oda felvették azokat a fejletlenebb államokat, amelyek jelentkeztek, és hitet tettek ezen alapelvek mellett. Ha történetesen nem úgy kellene a kétharmadot számolni, ahogy az unió teszi, akkor is megállapítható lenne, hogy a nagy többség szerint az Orbán-kormány megszegte a jelentkezéskori vállalást, eltért az unió alapelveitől. Ha ma jelentkezne, bizonyosan nem vennék fel, és felvethető, hogy mit keres olyan szervezetben, amelynek alapelveitől teljesen eltérő elveket vall. Tudjuk a választ, a lenyúlható pénzeket keresi. Kétharmad tehát ide vagy oda, szégyellnünk kellene magunkat, de a tolvajon a tisztességet értelmetlen dolog számonkérni.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 17. szám, 2022. április 29.
LXIV. évfolyam, 42. szám, 2020. október 16.
LXIV. évfolyam, 13. szám, 2020. március 27.
Élet és Irodalom 2023