Okuljatok e példán...
PRÓZA - LXII. évfolyam, 39. szám, 2018. szeptember 28.Először vagyok a szüleimmel együtt temetésen. Óvtak ettől. Túlóvtak. Amikor meghalt a mamám, kilencéves voltam. Nem mehettem el a temetésre. Nem mintha el akartam volna menni, erre nem emlékszem. Már csak felnőttként él bennem úgy ez az emlék, hogy nem mehettem el. Anyu fekete szalagot tűzött gombostűvel a kabátomra. Először idegesített, féltem, hogy beleakadok a tűbe. Aztán később, amikor már rég elfelejtettem, hogy meghalt a mama, de a szalag láttán hirtelen elhalkultak a mondatok, megdermedtek a lendületesnek induló mozdulatok, és utánam fordultak a szentetornyaiak, akkor szerettem viselni. És kicsit bántam, hogy csak a kabátomon van.
Ezután évekig hordott anyu pszichológushoz Gyulára. Nem stimmelt nálam valami. A pszichológusok fiatal lányok voltak fehér köpenyben, mindig mosolyogtak, és sokat játszottak velem. De végül csak a gyógyszer segített; apró, sötétbarna, félig átlátszó üvegben apró fehér tabletták. Esténként kellett bevennem egy szemet, és egyszerre minden félelmem elillant. Placebo volt. A végső diagnózist anyu mondta el sok évvel később: a halállal nem stimmelt valami. A halállal nem stimmel valami.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
