ROKONOK
PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 38. szám, 2018. szeptember 21.Az elmúlt hetekben a Fidesz vezető politikusai újra megkérdőjelezték a magyar nyelv finnugor eredetét. Mivel anyai nagyapám, Beke Ödön (1883–1964) az egyik finnugor nyelv, a mari/cseremisz nyelv világhírű tudósa volt, szeretném felidézni egyik gyermekkori emlékem, amely e kétségbe vont rokonsággal kapcsolatos. Nagyapám asztalán volt egy faragott fadoboz, amelynek tetejére egy réztábla volt erősítve. Kötött írással ékes orosz nyelven az I. világháborús kenyérmezei (Esztergom) orosz hadifogolytábor néhány lakója hálás köszönetét fejezte ki a „tisztelt professzornak...”. A Wikipédián is szereplő történet szerint az akkori felvilágosult kulturális kormányzat lehetővé tette néhány finnugrisztikával foglalkozó nyelvésznek (többek között még Munkácsi Bernátnak, Fokos-Fuchs Dávidnak), hogy hazai helyszínen tanulmányozza a rokonnyelveket. Nagyapámnak a mari nyelv jutott, s mivel ekkor talán még mari/cseremisz írás sem volt, a rendszeres beszélgetéseken részt vevő mari hadifoglyok oroszul fejezték ki hálájukat az emberséges kapcsolatért. Ha az akkori kormányzat (beleérve a jelenlegi kedvencet, Tisza István miniszterelnököt) is ilyen szkeptikus lett volna a finnugor nyelvrokonságot illetően, mint a mai, akkor vélhetőleg nem engedték volna be nagyapámat a hadifogolytáborba. Igaz, akkor labancok voltak hatalmon, ma meg kurucok.
