Mi az igazság?

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 37. szám, 2018. szeptember 14.

A fél-egypártrendszer legális politikai ellenzékének siralmas helyzetét elnézve találó, ahogy Giczy György felidézi Pilátus naiv (álnaiv?) kérdését (Salétromos falakon színes poszterek, ÉS, 2018/ 33., aug. 17.): „Mi az igazság?” (Jn 18.38). Utalhatott volna William Jamesre is, akinek köszönhetően már a XIX. század vége óta képesek vagyunk megkülönböztetni egymástól valaminek a tudását és a valamiről való tudást. Előbbi tárgyilagos és személytelen, utóbbi a társadalmi környezetbe való beilleszkedés eredménye, és így személyes jelentőséghez jut.

Meggyőző a jeles szerző érvelése arról is, hogy meztelen tények nincsenek. A tényekről való tudásunk valóban beállítottságunk függvénye. Az is igaz, hogy a digitális kommunikációban az emberek már sokszor nem a történések, hanem az azokról mások által alkotott vélemények alapján ítélnek.

A fentiekből mindazonáltal egyáltalán nem következik, hogy az autokratikus Orbán-rendszert fenntartó ideológiát csak jobbról lehetne bírálni, már csak azért sem, mert a politikai önkénynek nincs ilyen előjele. A választóvonal a Nemzeti Együtt­működés Rendszerében nem jobb- és baloldal között húzódik. Hamis az a beállítás, hogy ma még szó lehetne jobb- és baloldal vetélkedéséről. Jól tudjuk még a pártállami időkből: diktatúrában az adott viszonyoknak megfelelő kérdés az, hogy milyen kompromisszumba megyek bele, hogy behódolok-e a zsarnokságnak vagy nem. Politikai alternatíva hiányában a morál felülírja a politikát.

Nem érthetünk egyet Giczy Györggyel abban sem, ahogy a kereszténységet magától értetődő módon a politikai jobboldalhoz sorolja. Nem ide tartozik állást foglalni abban a kérdésben, hogy tényleg csak egy jobbközép párt lenne-e képes a félállampárttal szemben az ellenállás szervezésére, és hogy egy keresztény-nemzeti jobboldal ideológiája lehetne-e az erre alkalmas eszmei alapzat. Csak azt állíthatjuk, hogy a kereszténység nem csak a jobboldaliak ügye.

A keresztények sokféleképpen gyakorolhatják a hitüket. Különösen kedvezőtlen, ha beszorulnak egy olyan egyházba, amelyben a könyörület és a vigasz helyett az ítélkezést részesítik előnyben, nem is említve a vallási fundamentalizmus esetleges befolyását. Lehetséges azonban a hit megvallása azon az alapon is, hogy nem elégszünk meg az egyszerű karitásszal, hanem hitünk által késztetve radikális bírálatot gyakorlunk a világ bűne (Jn 1.29) által terhes viszonyok felett, és akár osztályharcot is vállalva törekszünk azok megváltoztatására.

Ha a kereszténységet a politikai jobb- vagy baloldalon keressük, Pilátus hibájába esünk, aki nem a helyzetnek megfelelő kérdést tett fel. A keresztények számára irányadó a Názáretinek az a biztatása, hogy az igazság szabaddá tesz, mármint a bűntől (Jn 8.32). Más kérdés, hogy a hitünkben megélt igazság érvényesülését jobb- vagy baloldali politikával segíthetjük-e elő jobban. Talán nem blaszfémia marxista zsargonnal élni, ha arra hivatkozunk, hogy ez utóbbi kérdés csak a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján válaszolható meg.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 12. szám, 2024. március 22.
LXVII. évfolyam, 39. szám, 2023. szeptember 29.
LXVII. évfolyam, 34. szám, 2023. augusztus 25.
Élet és Irodalom 2024