MIÉRT?

Nemzeti tanévnyitó. Színhely: tornaterem. A pulpituson a bíboros maga. Mögötte a falon kosárlabdapalánk, mellette hatalmas cifra kereszt (egyelőre a korpusz nélkül).  Az alkalmi szószéken az ember- professzor fölolvas. Kisvártatva gyereklányok jönnek, sosemvolt népi viseletben, ügyetlenül táncikálnak valami népiszerűt, majd szomorú meghajlás után szomorúan elmennek. Aztán egy matrózblúzoska asztali áldást mond. Majd maga a bíboros lép a mikrofonhoz. Elmeséli, milyen szép volt a középkor. Utána csipetnyi áhítat: hozsánna spanyolgitár-kísérettel, pocakos, nadrágtartós karvezetővel.  Őket követi az iskolai fociválogatott jobbszélsője, aki Illyés-verset szaval. Végül furulyaszó és Szózat, hamisan. Ez van. Tudomásul vesszük. De miért nemzeti? Hiszen ez csak szimplán ízléstelen.

És miért nem?

Nemzeti alaptanterv. Összevonják a fizika, a kémia és a biológia tárgyak tanítását. Végre! De a testnevelést, a kézimunkával meg a hittannal miért nem?