HETI TEXTUS
PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 36. szám, 2018. szeptember 7.„Nincs hazánkban még egy társadalmi osztály, vagy foglalkozási ág, mely, amikor együttesen szerepel, olyan hajlongósnak, olyan alázatosnak, olyan hízelkedőnek mutatkoznék, mint közoktatásügyünk munkásai. Tessék megfigyelni kormányváltások idején a minisztériumokban lábatlankodó, hódoló, üdvözlő küldöttségeket! A tanítói kar nem pusztán az érdekeiért való kiállítástól ódzkodik, de mindenféle tekintély előtt kész meghajlítani a gerincét, pedig a fizetés nem alamizsna, az iskolafenntartó nem kegyúr, hanem szüksége van a tanító munkájára. Munkánk végzése módjainak megválogatásában jóformán csak az eszünk meg a lelkiismeretünk irányít, vagy korlátoz bennünket, az a tanár tehát, aki független akar lenni, olyan független lehet, mint a bírákon kívül egyetlen más hivatalnok sem ebben az országban” – írta Görcsöni Dénes 1911-ben, a Tanítók Évkönyve lapjain.