Ne nézz, kutya, megvakulsz!
PRÓZA - LXII. évfolyam, 35. szám, 2018. augusztus 31.Egy ideig Rohadt Gazdiszomorítónak hívtam, aztán volt Zombi meg Láncfűrészes Gyilkos meg Fasírtbavaló meg minden, amit ki tudnál találni, meg az is, amit már nem. Simán előfordulhatott volna, hogy sose lesz normális kutyám, hogy faltól falig tapogatózom egy életen át, hogy gyökeret ereszt a seggem egy penészes fotelben, vagy élve megzabál az unalom, vagy magam rágom le kínomban kezemről a körmöket, aztán az ujjakat, aztán az egész kézfejemet, sőt, könyékig az egész kezemet. Nem nyújtottam volna szép látványt, de igazából nem nagyon izgatott, milyen látványt nyújtanék, a magam látványát úgyse látom, arra meg magasról teszek, hogy mások milyennek látnak, nem látom, hogy milyennek látnak engem azok, akiket úgyse látok.
Egyéves lett a kis vérszívó, el kellett küldeni suliba. Megsirattam, pedig pokollá tette az életem, igaz, elég izgalmas pokollá. Elvitték Sütit, és totál üres lett az életem.
Reggel füleltem, hol matat, mit csinál, s idő kellett, míg leesett a tantusz, hogy hiába erőlködöm...
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
