SACRA KISVÁRDA

Feljutott a labdarúgás első osztályába a Kisvárda. Első négy mérkőzésén kikapott, nem rúgott gólt, viszont kapott tizenegyet. Nem illendő egy újonc vidéki kiscsapaton élcelődni, amikor „a nagyok” is ritkán csillognak, gondolná az ember. Valóban. Csak hát... Két vereség után a klub szerződést bontott edzőjével, pedig Kondás Elemér a magyar edzői kar egyik legtehetségesebb és legsikeresebb tagja, két bajnoki címmel és két magyar kupagyőzelemmel, egyéves veretlenségi sorozattal – amire korábban évtizedekig nem volt példa –, és nem mellesleg vele jutott az élvonalba az együttes. Él hát az ember a gyanúperrel, hogy itt a bűnbakkeresés vagy személyes ellenszenvből adódó bosszú esetével állunk szemben. Már csak azért is, mert a klub a nyáron tizenhárom játékosát szélnek eresztette (többségükben ők harcolták ki az NB I-be jutást), és helyettük tizenkilenc külföldi labdarúgót igazolt. Nem arról lenne szó, persze, hogy a magyarok jobbak, mint a külföldiek, hanem arról, hogy a játékosállomány teljes lecserélése, bármilyen okból, óhatatlanul a teljesítmény visszaesésével jár, tudna erről mesélni a Fradi és a Loki is.

Arról sincs szó, hogy csupa rossz hír érkezne Kisvárdáról. A csapat stadionját – az eredetileg tervezett összeg hússzorosáért – felújították, majd több egyház is felszentelte. A sacrum légköre azóta is a klub és a város felett lebeg.