Moldova

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 33. szám, 2018. augusztus 17.

Nem csak elfogadom, kifejezetten támogatom Széky János indoklását (Miért Georgia?, ÉS, 2018/28., július 27.). Én is szomorúnak tartom, ha mára már függetlenné vált országokat egykori hódítójuk által adott néven tartunk számon. Sajnos kedvenc lapom vezércikkében is jelent már meg korábban, hogy a „moldávokkal játszottunk”. Két korrekt eljárást ismerek: vagy úgy nevezünk egy népet, ahogy ők magukat szokták, vagy pedig annak alapján, amilyen magyar nevet kaptak a történelem során. Egyik sem indokolja a moldáv megjelölést, bár – tekintve, hogy újságíróink orosz forrásokból dolgoznak – ez sajnos elég gyakori. A Moldvai Fejedelemség hazánk szomszédja volt a középkorban, ott magyar hadak is jártak, az ottani helységeknek magyar nevük is van, az ott lakókat pedig moldovánoknak vagy moldvaiaknak neveztük el. Amikor a terület egy részét az oroszok foglalták el, ők a saját nyelvükön Moldáviának hívták, amihez joguk van. Ahogyan hazánk náluk Vengrija. De megsértődnénk, ha bennünket rajtuk kívül más is rendszeresen vengereknek hívna, vagy – nem német szövegben – ungároknak, s tekintettel a 150 éves török uralomra, megjelölésünk az lenne, hogy maszar. De téves a hun is a Hungaria után vagy az húngaro nem spanyol szövegben stb. A moldovánok köztársaságuknak azt a nevet adták: Republica Moldova. Tekintve, hogy sokáig orosz elnyomás alatt éltek, és a nagy szomszéd területük egy részét ma is megszállva tartja, nem szeretik, ha országukat oroszosan hívják Moldáviának.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVII. évfolyam, 37. szám, 2023. szeptember 15.
LXIV. évfolyam, 11. szám, 2020. március 13.
Élet és Irodalom 2024