Minden másként van

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 32. szám, 2018. augusztus 10.

Az Élet és Irodalom közölt egy írást a Visszhang rovatban A kereszténydemokrácia közművelődése címmel Török József tollából (2018/26., június 29.). Néhány hétig úgy tűnt, a szerző követ dobott az állóvízbe, írásával sikerült ráirányítania a figyelmet a társadalmi alrendszerek egyik mostohagyermekére. Az ÉS július 6-ai számában Pordány Sarolta, a Budapesti Művelődési Központ igazgatója cáfolja Török írásának egyes megállapításait, rámutat az általa vélt ellentmondásokra, s igyekszik azt bizonygatni, hogy jó úton halad a kulturális kormányzat.

Mások szerint több jel is utal arra, hogy csak látszólag van minden rendben a közművelődésben. Erre hívta fel a figyelmet az ÉS 2018/29., július 20‑ai számában Polák István a Közművelődési közmunkások és Giczey Péter Létezik közösségszervezés című írása. Az általuk felvetetteknél is tovább lép Horváth Attila az ÉS, 2018/30.  számában. Horváth hosszan fejtegeti, miért van lejtmenetben a közművelődés a Közművelődés lejtmenete című írásában.

 Volt népművelőként, a kultúraközvetítők egykori oktatójaként számomra sem ismeretlen terep a kultúra elérésének, közvetítésének problematikája, a közművelődésben dolgozók munkájának devalválódása. Feltűnhetett már másoknak is, a kormányzásra készülő pártokat nem hozza lázba a kultúra, a közművelődés állapota. Azonban ha kormányra kerülnek, szükségét érzik a kulturális életben zajló folyamatok kordában tartásának is. Többek között átszervezik az oktatás, felsőoktatás valamennyi szegmensét, szakokat szüntetnek meg, szakokat írnak át. Sok esetben indokolt is lehetne, ha nem politikai meggyőződésből tennék. A népművelés szak is az örök változtatás áldozata.

Cseppfolyós kontúrú szakma, elnevezése gyakran változott. Talán nincs még egy foglalkozás, amit ilyen sokszor átneveztek 1945 óta. Hívták már népművelésnek, szabadművelésnek, művelődésszervezésnek, andragógiának. Jelenleg pedig a Török által kifogásolt közösségszervezőnek. Abban, hogy gyakran változik a szak elnevezése, szerepe lehet a szakma alacsonynak mondható társadalmi presztízsének. A társadalom egy részében ködös elképzelések vannak arról, hogy mit is csinálnak a művelődési házak-otthonok, terek munkatársai. A tudományos élet szereplői egy részének is mindig fenntartásai voltak e nagyon szép hivatással szemben. Nem egy esetben a felsőoktatás irányítói, a felsőoktatási intézmények vezetői közül kerültek ki azok, akik a sokak által ismert jelzőkkel – mint „libaképző”, „büfé” és „tücsök” – illették az általuk felügyelt képzést.

Szakma és az azt művelők képzését biztosító szakok elnevezése természetesen együtt változott. A közösségszervező szaknak a létrejöttében meghatározó szerepe volt (van) a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, amelyben elvárás a cselekvő közösségek létrejötte, önfenntartó társadalom kialakítása. Azok számára, akik figyelemmel követték (követik) az emberminisztérium honlapját, gyakran találkozhattak olyan dokumentumokkal – a kulturális államtitkárság által szervezett konferenciákról születtek –, amelyek rögzítik, hogy „a közösségi művelődés a magyar közművelődés megújulásának alapja”. Nagy kérdés, hogy a „közösségi művelődés valódi lehetőség-e a kulturális ágazatban”. Ezt veti fel és válaszolja meg a terület egyik kiváló ismerője, kutatója, Brachinger Tamás egyik írásában. Brachinger szerint ma olyan tendenciák érvényesülnek az állami és önkormányzati szférában, amelyek ellentétesek a közösségi művelődést alátámasztó szakmai érvekkel. (Brachinger Tamás Közösségi művelődés – valódi lehetőség‑e a kulturális ágazatban. Andragógia és Művelődéselmélet, II. évf. 1. sz. 2014)

Vajon cél lehet-e a közösségi művelődés akkor, amikor nemhogy megszűnnének, inkább sokasodnak a közösségképződés akadályai? Véleményem szerint – emlékeztetve a Hankiss által közel negyven évvel ezelőtt leírtakra – közösségi művelődésről mindaddig nem beszélhetünk, amíg fennállnak a közösségképződés strukturális és személyi akadályai. Ha minden centralizált, akkor nincs szükség társadalmi részvételre, az állampolgárok spontán törekvésére, mert az a hatalmat zavarja. Ez esetben a társadalom önmozgása is leáll, eluralkodik az apátia, és az állampolgárok tudomásul veszik alárendelt szerepüket. Ha nagyok és ha végletekig felkorbácsoltak az értékrendbeli különbségek, akkor közösségek helyett homogén massza, klikkesedés jön létre. (Hankiss Elemér: Diagnózisok, 1989)

A közösségszervező szakkal nemcsak az a probléma, amiről Giczey Péter  beszél, vagyis hogy valakik lenyúlták egy képzési forma elnevezését, és más tartalommal alapszak lett belőle. Szerintem hiba volt, hogy akkor vezették ezt be (2017), amikorra elfoglalta méltó helyét a képzési palettán az andragógia. Befogadta a neveléstudomány, kiépültek a mesterfokozatai, és a neveléstudományi doktori iskolában is stabilizálódott a helyzete.

A vitához kapcsolódva szólni kell arról is, hogy a rendszerváltás óta regnáló kormányok mindegyike ügyelt azért arra, hogy legyen valamilyen dokumentum – (törvény, rendelet, koncepció, stratégia) –, amely rögzíti a közművelődés feltételrendszerét. Köztudott, hogy az Orbán-kormány is rendelkezik 2020-ig érvényesnek tekinthető közművelődési szakpolitikai koncepcióval. Azt is el kell ismerni, hogy a koncepció kimunkált, jól felépített. Készítői meghatározzák a fejlesztési irányokat és tartalmakat. Többek között rögzíti a felnőttképzés, közösségi művelődés, kulturális vidékfejlesztés, kulturálisinfrastruktúra-fejlesztés stb. területén elérendő célokat. Bár a dokumentumban szerepel, hogy készítőinek határozott elképzelése van a tevékenység finanszírozását tekintve, ennek kifejtését mellőzik.

A koncepciót bemutató sajtótájékoztatón, 2012-ben célként fogalmazta meg az akkori helyettes államtitkár, hogy „tájékozódási pontot adjon akkor, amikor az egzisztenciális bizonytalanság egyben kulturális elbizonytalanodást is jelent.” Szépen fogalmazott. A baj csupán az, hogy azóta sem csökkent a társadalom peremére szorultak és így a kultúraközvetítő intézményeket csak hallomásból ismerők aránya. Arról csak sejtéseink lehetnek, hogy a kulturális statisztika miért mutat évről évre emelkedést a közművelődési intézmények látogatottságát illetően.

Élet és Irodalom 2018