BARBÁROK

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 32. szám, 2018. augusztus 10.

Az ember már semmin nem csodálkozik. A múlt héten a közszolgálati M3 leadta Jancsó Miklós Omega, Omega, Omega című filmjét, amelyben, mint a rendező jó néhány más alkotásában, lenge öltözetű hölgyek láthatók. Pontosabban voltak, mert egy éber cenzor az intimebb testrészeket gondosan kiblőrözte, azaz láthatatlanná tette. Távol álljon tőlem, hogy tippeket adjak, de tömérdek munka vár még a köztévé buzgó erkölcscsőszeire, mire minden filmet megcsonkítanak, amelyben pucér női kebel villan fel. Kezdjük mindjárt Buñuel két remekével, az Andalúziai kutyával és A vágy titokzatos tárgyával. Aztán ott van Bergmantól a Csend és a Suttogások, sikolyok, Antonionitól a Nagyítás és a Zabriskie Point, Tarkovszkijtól a Nosztalgia és az Áldozathozatal, Fellini Amarcordja, Hopper Szelíd motorosokja, a magyar klasszikusok közül a csaknem teljes Jancsó-életmű, Huszárik Szindbádja, Makktól az Egymásra nézve, Bacsó Te rongyos élete, Go­thártól a Megáll az idő, Bódy Nárcisz és Psychéje, Enyeditől Az én XX. századom, a Testről és lélekről és így tovább, szinte a teljes filmtörténet. Csupa olyan mozgókép, amely iskolai-egyetemi tananyag... ki tudja, meddig.

Hogy is mondta Pelikán elvtárs A tanúban: „Hagyjuk az erotikát a hanyatló Nyugat ópiumának!”

A nemzetközi helyzet fokozódik, s vele az elvtársak ébersége is.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
LXIV. évfolyam, 45. szám, 2020. november 6.
LXIII. évfolyam, 7. szám, 2019. február 15.
Élet és Irodalom 2024