Teletöltve

MŰBÍRÁLAT - TÁRLAT - LXII. évfolyam, 31. szám, 2018. augusztus 3.

(Campari – a BB5000 művészcsoport kiállítása a Horizont Galériában. Megtekinthető szeptember 12-ig.)

Mostani kiállításukon a XX. század itáliai design felfogását és a futurista álmait szövik újjá. A forma szépsége és szeretete átüt a műveken, amelyek harmonikus dinamikájukkal a szép tárgy eszményét hordozzák magukban. A szobrok egyszerre idézik az ipari termelés óriás tartályait, a labormunkálatokhoz szükséges kémcsöveket, az edények kecsességét és a futurista design funkcionalitást messze meghaladó esztétikáját.

Campari. Frissítő felüdülés olasz ízekkel egy nyári délutánon. Bár most nem a híres keserű likőr élvezetéről lesz szó, hanem a BB5000 nevű olasz művészcsoport azonos című kiállításáról a Horizont Galériában, ahol a kiállítás nevéhez hűen mégis a népszerű italt idéző színek kerülnek üvegekbe. A 2015-ben alakult, öt tagból álló milánói művészcsoport rendszeresen emeli be alkotásaiba az olasz művészet ókori és újkori hagyományát egyaránt, legyen szó az antik szarkofágok reliefjeire emlékeztető monokróm táblaképekről vagy a XX. századi design kifinomultságáról. Ezek a közelítések egyszerre emelik be a kötődés és az elengedés, az átformálás és a megújítás gesztusait. A művészettörténet súlyától sok alkotó tehetetlenné válik, illetve a nyomás alatt megfullad a kreativitás. A vágy, hogy valami teljesen újszerűt hozzanak létre, ami izgalmat és meglepetést csempész a művészeti életbe, és akár egy új korszak fényét hozhatja el, megdöbbentő mozgatórugó. A BB5000 csoport ennek ellenére bátran nyúl egyértelmű utalásokhoz, amivel átformálja a megközelítés lehetőségeit az új kontextus friss levegőjében. Egyfajta kimeríthetetlen játék ez a művészet és a tárgykultúra hagyományával, amelyben a csoport tagjai közös elméleti munkával határozzák meg a lényeget és a célt, de teljesen új szabályokat állítva maguk elé.

Mostani kiállításukon a XX. század itáliai design felfogását és a futurista álmait szövik újjá. A forma szépsége és szeretete átüt a műveken, amelyek harmonikus dinamikájukkal a szép tárgy eszményét hordozzák magukban. A szobrok egyszerre idézik az ipari termelés óriás tartályait, a labormunkálatokhoz szükséges kémcsöveket, az edények kecsességét és a futurista design funkcionalitást messze meghaladó esztétikáját. A műalkotások üvegből készülnek, amely még inkább súlytalanságot és kifinomultságot kölcsönöz nekik, egyaránt kihasználva az anyag művészetben és iparművészetben, designban elfoglalt szerepét és múltját. Ugyanakkor lényegesebb az a tiszta, ragyogó átlátszóság, ami erre az anyagra jellemző. A kiállítás tere erősen játszik ezzel a tulajdonsággal: a falakat meleg színekkel, narancssárgával, pirossal, rózsaszínnel csíkozták be, ami amellett, hogy a retró hatást erősíti, párbeszédbe lép az üvegszobrokkal, oly módon, hogy az alkotásokat bármely oldalukról szemlélve kitöltik ezek a színcsíkok, ahogy az átlátszó műveket nézve elkerülhetetlenül tolakszik a látványba a fal feltűnő harsánysága. Még szebb ez a játék a szobrok kidomborodó, kerekded részein, ahol a fal csíkozásának szigorú párhozamossága és töretlen egyenessége a feje tetejére fordul, és a torzulásban vadul görbülnek és kanyarodnak el pályájukról a vonalak. Ebben a térben, az optikailag zavaros környezetben az üvegszobrok szinte elvesznek, felszámolódnak, hiszen a domináns és szembetűnő színes falak uralják az érzékelést, viszont a szemlélésben elmélyedve egyre inkább a fal mint olyan tűnik el és alakul át az üveg színévé és mintázatává. A külső és belső összeolvadása, valamint a rideg, ám formás üreges szobrok és az egyenes vonalú, de színpompás síkfelület ellentmondásosságának játéka magával ragadó élmény, amely hasonló azokhoz a termekhez, ahol a padló és a falak mintázata vagy tükrök és egyéb optikai trükkök segítségével formálják át a térélményt és varázsolják el a látogatókat az érzékek becsapásával. A Campari esetében ugyan nincs szó szemfényvesztésről, de a fantáziadús installálás, amellett, hogy esztétikai élményt nyújt, elkápráztatja a látogatókat.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 49. szám, 2019. december 6.
LXIII. évfolyam, 46. szám, 2019. november 15.
LXIII. évfolyam, 38. szám, 2019. szeptember 20.
Élet és Irodalom 2019