A mi kutyánk kölyke

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 31. szám, 2018. augusztus 3.

Orbán Viktornak a horvát focival kapcsolatos fenti szavait már idézték e lap hasábjain. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem a kijelentés szánalmas, noha ezt a jelzőt a pártelnök nyilatkozataival kapcsolatban nem szokták használni. Ám Orbán szereti a focit, és évek óta komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a magyar labdarúgás felemelkedjen, de, ellentétben sok egyéb törekvésével, ez az, ami tényleg nem sikerült neki. Hiába áramoltatott tengernyi közpénzt saját és vazallusainak csapataihoz, hiába építtetett stadionokat saját és haveri kluboknak, a magyar labdarúgás változatlanul a gödör fenekén pihen. Orbán viszont nem az az ember, aki a kudarcot elviseli, ezért azután hirdeti, hogy a horvát focisikerekhez a magyar labdarúgásnak köze van, és próbálja áltatni saját magát és híveit azzal a hazugsággal, hogy a horvátok sikere azért nekünk, magyaroknak is köszönhető. Ilyen nevetséges ostobasággal legfeljebb az izraeli miniszterelnököt, Netanjahut lehet megetetni, aki kifejtette, hogy a Puskás Akadémiától szeretnének tanulni, hogy kijuthassanak a foci vb-re. Jó megállapítás, hiszen Magyarország kijutott a vb-re, és szép sikereket is ért el. Ha nem is közvetlenül, de a kutyájának kölyke révén.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 17. szám, 2022. április 29.
LXIV. évfolyam, 42. szám, 2020. október 16.
LXIV. évfolyam, 13. szám, 2020. március 27.
Élet és Irodalom 2023