Nem most kezdődött

 Széky János arról ír, hogy a Trump megválasztását követő döbbenetet csak még fokozta, „hogy a mélyebb tudásnak híján lévő tévésztár még mindig kormányoz” (Amerikai karizma, ÉS, 2018/30., július 27.). „Hát elfelejthetjük, amit egész felnőtt életünkben tudtunk a politikáról?” – teszi fel a kérdést. Az én határozott válaszom: nem. Éppen aki emlékszik még a korábbi amerikai politikára, az érti meg igazán a mait. Hiszen volt már az Egyesült Államoknak (újraválasztott) színész elnöke, volt rendkívül ostoba, aki ráadásul úgy került az elnök székébe, hogy az édesapja is elnök volt. Ez a feudalizmusból ismert, de az USA-ban, ahol az elnökségért folytatott küzdelmet egyes családok (Clinton, Kennedy stb.) sajátítják ki maguknak, és a legfelső politikai posztokhoz csak egy zárt kör juthat, senki sem akad fenn ezen. Annak, aki tudja, hogy Anna Frank bevándorlási kérelmét elutasították, aki tanult a mcCarthyzmusról, látta a Fekete Párducokat, vagy hallotta Martin Luther Kinget, nem kétséges, hogy a pluralista demokrácia válsága nem most kezdődött.