A PALACK
PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 30. szám, 2018. július 27.A Duna közelében lakom, ahova gyerekkoromban vágytam. (Persze annak idején mindenhova vágytam, csak ott és az ne legyek, ahol és aki voltam.)
Errefelé gyakran hoz üzeneteket rejtő palackokat a víz.
Sokszor állok a parton, nézem a Dunát, ahogy nézem most is.
Érdekes! A kis kommunikációs üvegcsék nem csak lefelé úsznak a Fekete-tengerbe, ahogy gondolnánk, hanem felfelé is. Bizony, hogy fel! Fel Németországba, Európába, mintha tudnák, hol a címzett, s azt keresnék.
Jönnek a múltból? Jönnek a jövőből?
Azt is észreveszem, hogy némelyik nem is úszik, csak úgy álldigál a hullámokon. Álldigál, nézdegél, mintha azt lesné, van-e valaki a parton, aki érdemesnek látszik őt kihalászni.
Vajon ki dobta be ezeket a flaskákat – gondolom mélán –, hol s mikor?
Misztikus ez, mint az emberiség hülyeségi állandója.
Most úszom lefelé, s no lám, térdemet súrolja egy fehér palack. Rögtön látom, hogy vodkásüveg volt lánykorában, mert műveltségem széles körű egyetemi.
Odébb akarom lökni, mert utálom a kéretlen üzeneteket, de aztán felsejlik, hogy Jónást is elérte az Úr ninivei e-mailje, ki vagyok én, hogy kitérjek a küldetés elől? Úgyhogy kiviszem a palackot a partra, lecsavarom a kupakot (a Szovjetunió egy időzített csődtömeg volt, de a Sztolicsnaja jól zárt!), kihalászom belőle egy ággal a papírdarabkát: a levelet, s olvasni kezdem legott:
„Drága szeretett honfitársam! Könyörgöm, segíts! Napok óta dobálja hajónkat a tenger Afrika partjai előtt. Sem Líbia, sem Egyiptom, sem az Afrikai Unió többi országa nem enged minket partra szállni...!”
Micsoda? Afrikai Unió? – hőkölök hátra, s a levél végére ugrok hirtelen.
A dátum 2028. július 10. Az aláírás: Viktor.
Mikor felriadok, rögtön eszembe villan, hogy fantasztikus álmom oka a borzalmasan nehéz vacsora volt: a csülkös babgulyás.
Hál’ istennek maradt belőle ma estére is.
Utóirat: (N)AGYMOSÁS
Mosószalonban várakozunk.
Asszony mondja:
„Tele volt a templom. Sokan álltak. Nem tudtunk leülni mi sem. Arra gondoltam, micsoda pusztítás volna itt, ha most jönne egy migráns.”