TERJED

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 28. szám, 2018. július 13.

Minden azon múlik, hogy a V4-ek és azok, akik egyetértenek Magyarország migránspolitikájával, mennyire tudják háttérbe szorítani ezeket a bolondokat (értsd: az Európa Unió vezetőit) – hangzott el a kormánypárti tévé Angard című műsorában. A megfogalmazás tipikus illiberális, Fidesz-közeli stílus, aminek lényege, hogy mindenki idióta, aki nem ért egyet az elveikkel. Emlékezzünk vissza, a föld legnagyobb keresztény méltósága is megkapta ezektől a magáét: „...a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.” Pedig csak arról beszélt, hogy helytelen az iszlámot a terrorizmussal azonosítani, és emberségesebb bánásmódot követelt a menekülteknek. (Az előbbit az 5. számú Fidesz-tagkönyv tulajdonosa írta blogjában, a második idézet: MTI, 444) Emlékszik valaki, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vezetői a pápa nevében kikérték volna maguknak ezt az útszéli, káromlással felérő minősítést?

A V4-ek és azok, akik... A visegrádiak magukhoz édesgették az osztrák kancellárt, és, mint azt a napokban megtapasztaltuk, orosz hátszéllel, Európa nyugati tájékai felé tovább nyomul az orbáni bomlasztó offenzíva, megkörnyékezve a belpolitikai bajokkal küszködő, tétova és naiv Angela Merkelt. A szorult helyzetben lévő kancellár asszony, a nyakába kapott menekültellenes, Orbán-szimpatizáns belügyminiszterével nem térhetett ki a sanda szándékú kelet-európai udvarlás elől.

Az unió szétzilálásának szándéka nyilvánvaló, Németországot kössük hozzánk, aztán még további országokkal hozzunk létre ilyen-olyan megállapodást, aztán adjunk Putyin barátunknak egy óriási ajándékot, bomlasszuk a NATO-t is, német együttműködéssel hozzunk létre egy kelet-európai hadosztályt – amely bármikor önállósíthatja magát.

Ez a teljhatalmú ember csak a tátongó stadionok építésben alkotott maradandót, mindent szétvert, amit a rendszerváltozás után vérrel-verítékkel létrehoztunk. Magyarországon fél lábon áll és billeg a demokrácia, és tovább sodródunk lefelé, a nagy példaképek kikövezte putyini–erdog˘ani úton. De ennyi nem elég, most már Európa ellen is beindította a gépezetet, Angela Merkel elgyengült, Orbán betette a lábát a szűk ajtónyílásba, és elégedetten, öntelten mosolyog. Vajon a francia elnöknek, Emmanuel Macronnak lesz-e elég ereje, támogatottsága, hogy ébresztőt kiáltson, és kiutasítsák a pökhendi, kis Arturo Uit a közösségi éléskamrából?

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 22. szám, 2018. június 1.
LXII. évfolyam, 14. szám, 2018. április 6.
LXI. évfolyam, 46. szám, 2017. november 17.
Élet és Irodalom 2018