NYARALÁS

Két hét Krétán, tenger, napfény, hegyek, szigetek, tintahal, lazac, vörösbor, semmi tévé, semmi újság, Homéroszt olvasok. A szomszéd szobában hetven körüli magyar házaspár, visszariadok a barátkozástól, mikor a feleség nem érti, minek megyünk Knósszoszba, hisz ott minden csupa rom, ami egyébként teljesen igaz. Etelka kevésbé elzárkózó, meg-megáll velük beszélgetni. Egyszer összefutunk az utcán, kénytelen-kelletlen én is megállok. Mesélnek Mataláról, ahol valami búcsú vagy mi volt, rengeteg ember, hatalmas tömeg. Etelkának erről eszébe jutnak a hazai búcsúk, köztük a csatkai, ahol a cigányok szoktak összegyűlni. Merész asszociáció, nem kellett volna. A feleség már mondja is: „Nem vagyok fajgyűlölő, de a cigányokat utálom.”

Nem világos, ilyenkor mi a teendő, úgy teszek, mintha nem hallottam volna, nem reagálok, gyorsan elköszönünk.

De hallottam.

Megyünk a tengerparti törzshelyünkre vacsorázni, ma naphalat akarok enni, Etelka még nem döntött.