Tényleg fújhatjuk

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 28. szám, 2018. július 13.

Nem kétséges, hogy Hegyi Iván egyike a labdarúgással foglalkozó legkiválóbb újságíróknak.

Fújhatjuk című írásának (ÉS, 2018/26., jún. 29.) fő mondanivalója azonban szerintem tévedés. A videobíró nem bukott meg a mostani vb-n. Számos nem egyértelmű helyzetet tisztázott. Tizenegyeseket adtak meg a visszajátszás után, és befújt tizenegyest érvénytelenítettek. Ez a foci hasznára volt. A visszajátszást eldöntő bírók azonban tényleg megbuktak, amikor nem vizsgálták meg a videót olyan helyzetekben, amikor kellett volna, vagy vizsgálták, de tévesen döntöttek. Ez azonban ugyanolyan bírói hiba, mint amilyet a játékvezetők rendszeresen és folyamatosan elkövetnek. A szerb centert, ahogy Hegyi is említi, két védő kétoldalról ölelte át és vitte földre, és még ő kapott sárga lapot. Ennek megítéléséhez valóban nem kellett volna még videobíró sem. És ezt nem az egyébként harmatosan ítélkező afrikai vagy ázsiai bírók egyike, hanem egy német játékvezető követte el. Másik meccsen, ahogy a védő hozzáért, a csatár hanyatt vetette magát, és a bíró azonnal büntetőt ítélt. És itt van az igazi probléma. Hogy a tizenhatoson belül a támadók és a védők évtizedek óta kölcsönösen rángatják egymást, fogják a másik kezét, nadrágját, mezét, átölelik az ellenfelet. Teljesen esetleges, hogy a bíró büntetőt ítél, vagy kifelé fúj, vagy továbbot int. És a labdarúgást irányító nemzetközi szervezet tisztségviselői nem foglalkoznak ezzel, sokkal inkább azon munkálkodnak, hogy minél több pénzt vegyenek ki maguknak a kasszából. Ha lenne olyan irányelv a bíráknak, hogy az ellenfél kézzel történő megfogása mindig büntetendő, és a játékvezetőknek azt kellene figyelniük, ki tette az első ilyen mozdulatot. És egységes, egyértelmű szabályra lenne szükség a kezezések ügyében is. A fociban a játékos valamennyi testrészével hozzáérhet a labdához. A kezével azért nem, mert azzal jobban lehet irányítani a labdát, mint a lábbal, és ennek a játéknak a lábbal történő terelés a célja. Ha a focista a kezével akarja a labda mozgását befolyásolni, az szabálytalan, de ha nincs ilyen szándéka, a kéz ugyanolyan tartozék, mint a has, vagy a hát, vagy a játékvezető. Helyesen, csak a szándék lehetne büntethető. Bírák ide, FIFA oda, azért Hegyi Iván figyelmébe ajánlom, hogy ez a foci sem az, mint amin mi felnőttünk. Az sport volt, nem pedig kőkemény üzlet, az játék volt, nem pedig kíméletlen harc. Hol lehet ma olyan cselsorozatot látni, mint amelyet Albert a félpályáról szlalomozva a brazilok ellen bemutatott? Vagy Maradona hasonló gólja. A saját térfelét 11 játékossal megszálló csapat ellen ilyesmire esély sincs. És még nem is említettem a sok fetrengést, színészkedést, amelyek a csalni akarás megnyilvánulásai, hiszen céljuk az ellenfél játékosának  kiállíttatása, hogy így szerezzenek előnyt. A foci varázslatos sport volt, de ma már tényleg fújhatjuk.

(A futball-világbajnoksággal kapcsolatos cikkeinkre érkezett további refexiókat jövő heti számunkban közöljük.)

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 31. szám, 2018. augusztus 3.
LXII. évfolyam, 20. szám, 2018. május 18.
LXII. évfolyam, 15. szám, 2018. április 13.
Élet és Irodalom 2018