A zenetörténet árvája
KÖNYVKRITIKA - LXII. évfolyam, 28. szám, 2018. július 13.Christopher H. Gibbs: Schubert. Fordította Balázs István. Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2018, 263 oldal, 3990 Ft
Ugyancsak kisstílű szemrehányás, hogy barátai nem ismerték fel Schubertben a zsenit. Felismerték, csak a szokásos kortársi korlátozottsággal. Hiszen szakadatlanul együtt kocsmáztak, muzsikáltak vele, és a schuberti dal soha nem születhetett volna meg e bohém kontextus nélkül. Beethoven a reprezentatív nyilvánosság zenésze volt, Schubert az intimitásé, és a baráti kör a zenés-táncos-piás schubertiádákon éppen ezt a művészeti világot biztosította Schubertnek; ez a nyilvánosság privát volt, de mégiscsak nyilvánosság és állandó publikum, vagyis stabil befogadói közeg, valamint visszajelzés a dalokat és négykezeseket szinte percenként szállító Schubert számára. Schubert első gyorsnekrológja találóan fogalmaz: „csakis művészetének és kis baráti körének élt”.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
