Idő, mód, szám, személy
PRÓZA - LXII. évfolyam, 26. szám, 2018. június 29.Nem éreztem belőled semmit, és talán ezért. Emlékszel, amikor egyszer a tópartra tévedtünk? Figyeltük, hogy vált át a naplemente csupa részeg hajléktalan csaholásába a padokon. Akkor anyu nagyon, de nagyon megijedt. Hogy tejért küldött le minket a drága, hétvégi boltba, csak hogy észrevétlenül befejezhesse a születésnapi tortád. Alig lettél ötéves aznap. A kamra pedig tele volt tejjel. Én kilenc voltam, és örökké a nyakamba dobták a felelősség koloncát; te vagy a nagy, az okos, neked már rég tudnod kéne. És akkor egyszer nem csak hagytalak elesni, de még löktem is rajtad észrevétlen, hogy ha már ilyen közelről figyeled a tóban kuruttyoló békákat, ijedj meg végre, és jöjjél rá, nem ilyen egyszerű minden. Emlékszem a fehér vászonruhádra, hiszen az enyém volt. Benne úgy festettél, egészen pontosan, min én. És ahogy a parton súrolta az iszapot, szegélye mentén a víz elkezdte följebb meg följebb könyörögni magát. Gondoltam, ahogyan a szíved felé halad, én is elindíthatnám az izzást az állad felől.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
