KÖLTÉSZET, TRIANON

Este tíz tájban a pesti alsó rakparton a Lánchíd felé közeledünk. A taxisofőr színpadiasan a pazarul kivilágított budai Vár felé mutatva megjegyzi:

– Azért ez gyönyörű, nem?

– De, tényleg szép – felelem, és mivel egy ideje melankolikus a hangulatom, sajnos hozzáteszem:

– „Még magasról nézvést megvolna az ország”.

– Gondolom, Trianonra tetszik gondolni.

– Nem gondolok Trianonra, ez egy versidézet.

Látszik, hogy töpreng, mielőtt válaszol.

– József Attilára tippelnék. Eltaláltam?

– Sajnos nem. Ady.

– De ő biztosan a Trianon miatt írta, nem?

– Nem hiszem, mert a trianoni békeszerződés megkötésekor már nem élt.

Egy ideig csendben haladunk, majd a sofőr megint megszólal:

– És ráadásul a szeme is olyan bazedovos volt csórikámnak.