Ha kiderül, a mamád megfigyelte mások életét

Forgách András: Gliatti di mia madre. Olaszra fordította Ma­ria­ro­saria Sciglitano. Neri Pozza Kiadó, 2018, 320 oldal, 18 euró

Az Élő kötet nem marad sikere a szerző, a magyar Forgách András azon képességének eredménye, hogy kerüli a hagyományos memoár hangvételt és szerkezetet. Szereplőként kezeli az anyját és mindenki mást is. Minden átmenet nélkül bedobja az olvasót a történetükbe; azután váratlanul valamelyik oldalon előbukkan egy fényképe az anyjával, és újra elképzeli, rekonstruálja – az előkerült „akták” alapján –, felülemelkedik saját rácsodálkozásán, rémületén egy, az ideológiában megragadt „szegény háziasszonnyal” szemben, aki a pártnak szenteli életét. (...) Rendkívüli, ahogyan Forgách belép anyja magányába, egyszerre közelről és távolról nézve írja le gesztusait és gondolait, saját magára is szereplőként tekint. (...) A próza sűrű, részletekkel teli, nyugtalan. Olykor a szerző átengedi a terepet a dokumentumoknak – a negyven évre titkosított dosszié oldalainak, amit az Állambiztonsági Szolgálatoktól Forgách megkapott. Másutt a prózából majdnem költészet lesz, egyfajta ballada, zene nélküli dal. 

(Paolo Di Paolo: Mennyire fáj felfedezni, hogy a mama kommunista ügynök volt, Tutto Libri [La Stampa], 2018. jan. 27.)