Feudális?

Nagy tudósok sem mindig fogalmaznak tökéletesen. Mihályi Péter és Szelényi Iván izgalmas tanulmányában (A nemzetállamok ellenforradalma, ÉS, 2018/22., jún. 1.) a jeles szerzők mondanivalójának lényegével egyetértek, egy fogalomhasználatukat azonban pontatlannak érzem. „A Föld lakosságának jelentős része ma még nem a kapitalizmustól, hanem a továbbélő feudalizmustól szenved.” Ill. később: „Makacsul tovább élnek az olyan feudális megkülönböztetések, mint a kasztok szerinti besorolás Indiában, Japánban vagy Kazahsztánban...” A feudalizmus a szó szűkebb értelmében hűbéri kapcsolatot jelent, ahol A földet ad B-nek, cserében B szolgálatokkal tartozik A-nak. A föld B magántulajdonává válik. Ma sok történész hajlik visszatérni ehhez az eredeti, szűk jelentéshez. Ha a feudalizmus fogalmát tágabban értelmezzük, a középkor társadalmi-gazdasági és politikai lényegét, tartalmát érthetjük a fogalmon. Tehát a hűbéri kapcsolat mellett a céhrendszert, a rendiséget, a kiváltságokkal rendelkező várost, a tulajdonjog és haszonélvezeti jog kettősségét, ami a jobbágytelekben testesül meg. Mindezek jellegzetes európai jelenségek. A földmagántulajdon például Európán kívül (a felvetődött helyek közül) csak Japánban alakult ki, Indiában vagy Afrikában nem, egészen az európai gyarmatosítók újkori megjelenéséig. Fekete-Afrikában, az arab világban vagy az Indiai szubkontinensen sem a szűkebb, sem a tágabb értelemben vett feudalizmus nem létezett. (Tudom, szokták, ha nem is tudományos szövegekben, de a politikai publicisztikában, a személyi függéssel azonosítani a feudalizmust – ez azonban szinte parttalanná teszi a fogalmat, amely így csaknem bármelyik korszakhoz vagy térséghez hozzákapcsolható.) A kasztrendszer pedig kifejezetten feudalizmus előtti jelenség. Hiszen az európai feudalizmus kiformálódása aligha tehető az V. századnál hamarabbra – ekkor az indiai kasztrendszer már régóta készen állt. Eredetileg négy kaszt volt (brahmana, ksatria, vaisja és súdra – magyarul kb. papság, katonai nemesség, közrendű szabadok, alávetett félszabadok; és létezett egy „kasztrendszer alatti” réteg, a páriáké). Ma állítólag mintegy kétezer kaszt van Indiában, vidéken (a metropoliszokban már nincs). A kaszt lényege a társadalmi mobilitás úgyszólván teljes hiánya: amibe beleszületsz, abban élsz. Mindez az ókori kelet, semmiképp sem a feu­dalizmus világa. Ha a kitűnő szerzők feudalizmus, illetve feudális helyett a prekapitalista vagy hagyományos társadalom fogalmát használnák, minden rendben volna.