VÁLTOZÁSOK
PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 24. szám, 2018. június 15.Jeszenszky Géza megnyilatkozásai annak idején, amikor a rendszerváltást követő első kormány külügyminisztere volt, kevéssé találtak egyetértésre bennem – hogy finoman fogalmazzak –, a múltba forduló, a két világháború közötti időszakot idéző, avíttnak tűnő szemlélet megítélésében emlékeim szerint az akkori Orbán Viktorral és akkori párttársaival álltunk azonos platformon. Ma éppen fordítva van, ugyanez a Jeszenszky Géza – közéleti emberek privát szférájában kutakodó tévéműsorban láthattuk a minap – mondhatni államférfiként nyilvánul meg, ennélfogva lesújtó a véleménye Orbán mai rendszeréről, különös tekintettel a külpolitikára. (Jó, elfogult kissé az Antall-kormány megítélésében, ami érthető, de a norvégiai nagyköveti posztról való lemondása, amikor Orbánék a civileket támogató norvég alapnak estek neki, mindenképpen tiszteletre méltó, manapság az efféle kiállás ritkaságszámba megy.) Hogy a jelenlegi miniszterelnök milyen eszmei ívet írt le a ’90-es évek eleje óta, tudjuk. De Jeszenszky Géza gondolkodása is ellenkezőjére fordult volna, s ma már eszményi külügyér lenne? Vagy csak a viszonyítás miatt érzékeljük így, mert hogy ma Szijjártó Péter a külügyminiszter?