Fokozatok

A jeles szakíró, Hegyi Iván Godoyra várva című írásához szeretnék hozzászólni (ÉS, 2018/23., jún. 8.). Annak idején az egykori Magyar Optikai Művek közelében laktunk. Remek focicsapatot kovácsoltak össze ott, egyszer az NB III-ba is feljutottak. A pályát kohósalak borította, emiatt száraz időben kavargott a por, esőzés alkalmával bokáig ért a fekete sár. Öltöző híján a kultúrházban öltötték magukra a mezt a játékosok, aztán a stoplis csukával végigkopogták a járdát. Izgalmas meccseket játszottak, köztük rangadókat is. Az Április 4. Gépgyár vagy a TF elleni csatákra máig emlékeznek az idősebbek. Egyébiránt a gárda a gyárban dolgozott, és munkaidő után jártak edzésre. Igen ám, de ebben az osztályban is létezett úgymond előre megbeszélt eredmény. Hiszen az üzemek rivalizáltak egymással. A szurkolók sejtettek valamit, ezért a vasszagú műhely félhomályában szitkozódtak. A nagy botrány azonban a nyolcvanas évek vége felé robbant ki. (Bp. Honvéd – Volán 6–6). A rendőrség azonnal vizsgálni kezdte a labdarúgó-mérkőzéseket. Letartóztatások voltak, de vádemelésre nemigen került sor. Az idő tájt sokszor találkoztam az időközben elhunyt MTK-s Sárközi „Csiszi” Istvánnal egy budai presszóban. Mindig onnan indult a nyári Totó kupa események feltérképezésére. Őrá például letöltendő börtönbüntetést szabott ki a bíróság. A többiek megúszták, az MLSZ meg próbált tisztaságot varázsolni a pályákra. Ezt követően a hirtelen jött hullámok elcsitultak. Manapság pedig a drukkerek fel sem kapják a fejüket egy-egy furcsa győzelem vagy döntetlen hallatán. Egyszerűen mosolyognak rajta. Nálunk nemrég fejeződött be a bajnokság. Az utolsó forduló döntött a kiesőkről. Egy osztállyal lejjebb úgyszintén. Érdekes módon két klub edzője úgy határozott, hogy akkor küldi pályára az ifjú tehetségeket. Mondván: mutassák meg, mit tudnak, és ha netán hibáznának, az sem lesz világrengető probléma. A mérkőzések kimenetelét már ismerjük. Viszont az aprócska szégyenkezés valahogy elveszett a pálya szélén.