EZT SEM
PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 22. szám, 2018. június 1.Azt nyilatkozza a jelenlegi magyar miniszterelnök, hogy otthonában senkit nem lehet zargatni (plusz szomszédok). Kézenfekvő a visszavágás: talán akkor mégsem kellene bugyuta „konzultációkkal” bombázni a magántulajdonomban lévő postaládát!
De – átlépve ezt az alacsonyra tett lécet – felteszem a kérdést: Mi van/lesz a szimpátiatüntetésekkel? S megelőzve a felzúdulást – hogy mi?! – vázolok egy történetet.
A régmúltban elérkezett a – napjainkban is dívó – ballagási szerenád időszaka. Kisvárosi gimnázium lévén a miénk – aránylag kis területet kellett körbejárnunk –, az osztály úgy döntött, annak a tanárnak is énekelünk, aki minket ki nem állhat, s mi sem soroltuk a kedvencek közé. Egy életünk, egy halálunk!
Utolsónak hagytuk e rizikófaktort. Éjnek évadján ott álltunk a panel tövében, s rázendítettünk. Sokáig semmi. Aztán fény itt-ott, fejek az ablakokban, fémcsörrenés: dobálták nekünk a forintokat!
S egyszer csak leereszkedett egy csomag a vágyott célpontból: sok–sok Sportszelet himbálódzott előttünk. Fentről egy integető kéz.
Szóval már ezt sem lehetne. Minden a gyűlölködésre van beállítva. Esetleg még nosztalgiázhatunk.
