Vándorhomár
PRÓZA - LXII. évfolyam, 22. szám, 2018. június 1.Anya odaállította az ajtófélfához: még mindig csak 116 centi magas. Vizsga a zeneiskola színpadán. Nincs menekvés, mögötte egy hosszú asztalnál fásultan könyöklő tanárok, előtte büszke szülők. Sötétkék szoknya, fehér blúz, túl kell élni. Aztán egyre több gyakorlás és szabóbéla. Egymás közt csak úgy emlegették a tanár urat, hogy a szabóbéla. Unalmasabb nevet elképzelni sem lehet. És az ember, aki viseli, olyan, mint egy beszáradt fogkrémes tubus. Hosszú, vékony, alaktalan. Minden pattogzik róla: a korpa a fejbőréről, a száraz bőr a kezéről. A szavak pedig ütemesen hullottak ki belőle, ismétlődtek, da capo al fine, semmi meglepetés, folyton ugyanaz. Tavasztól őszig egérszürke öltönyben és lyuggatott szürke cipőben járt, a drapp zokni, mint valami gusztustalan meztelen csiga, apró kerek huplikban türemkedett ki a réseken.
– A legjobb zongoratanár! Vass Lajos tanítványa!
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
