Okulásul szolgáljanak

Április 9-én új élet kezdődött. Új élet a hatalom számára, új élet a veszteseknek. Nagy kár, hogy a vesztes a magyar társadalom csaknem teljes egésze.

A hatalom működéséről, ennek „eredményeiről” szinte mindent tudunk. A vereség fő okairól alig valamit. Ez utóbbin jottányit sem változtat, hogy 8-a estéjétől nagyon sok magyarázat, indoklás, elemzés született. Ezek döntő többsége – szerintem – kevéssé a lényegről szól. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy a vizsgálódó tekinteteket, a megfogalmazódó következtetéseket közelebb vigyem a reális tényezőkhöz, folyamatokhoz.

Évek óta szilárdan (a választásokat követően ismét elképesztő virulenciával) uralkodnak hamis, tarthatatlan axiómák.

1. A Fidesz demokratikus választás keretében legyőzhető. Ez teljesen alaptalan vélemény. Ugyanis ehhez demokratikus viszonyokra lenne szükség, ennek bizonyítására demokratikus viszonyok között kellene parlamenti választásokat tartani. És mivel hazánkban jó ideje nincs demokrácia (ezt számomra mértékadó társadalomkutatók – Magyar Bálint, Ungváry Rudolf és mások – cáfolhatatlanul bemutatták), demokratikus választásokról csak álmodozni lehet. Aki feltűrt ingujjakkal próbálja a Fideszt leváltani, az sakkozni próbál egy ketrecharcossal.

2. A Fidesz egyáltalán legyőzhető. Ez ugyancsak alaptalan vélemény. A NER szubsztanciális lényege: a hatalom minden lehetséges eszköz felhasználásával történő megtartása. 2010 óta a Fidesz kormányzópárt helyett egy hatalommegőrző, korszerű nagyüzem. Ebben a technológiai elemek mérnöki pontossággal kitervelve, összeillesztve és működtetve csak arról szólnak, hogy a „futószalag” végén (ez a mindenkori, aktuális választás napja!) szilárd, lehetőleg 2/3-os hatalom „gördüljön le”, folytatólagosan. A technológiai elemek jó része tökéletesen ismert: antidemokratikus választási rendszer, elképesztő összeesküvés-elméletek agyakba döngölése, hihetetlen anyagi források biztosítása az agymosásra, külföldi magyarok szavazatainak maximálása, ellenzéki pártok megvétele… nem folytatom, unalomig ismert. Nem ezek gazdagsága a „poén”, hanem a cizellált technológiai sorrá tétel és a működtetés! Ez nélkülözhetetlen az uralkodáshoz, a további lopásokhoz, valamint a börtön elkerüléséhez. Ma nem létezik hazánkban olyan technológia, amely ezzel a nagyüzemmel fel tudná venni a versenyt.

3. A választások lényegében demokratikus feltételrendszerben zajlottak. Minden racio­nálisan gondolkodó ember tudhatja, ez szintén alaptalan. Az erre utaló, kézenfekvő tények közül elég egyre utalni: Orbán orosz „barátai” az USA elnökválasztási eredményeit bizonyítottan manipulálták. Oroszország (hadi-)technikailag, informatikai képességben felfoghatatlanul magas szinten van. Putyinnak érdeke volt Orbán domináns győzelme? Költői kérdés. Soha nem tudhatjuk meg, hogy mi történt azokban az órákban, amikor leállt a választást szolgáló számítástechnikai rendszer!

4. Az ellenzék kellő összefogása győzelmet hozhatott volna, de legalább megakadályozhatta volna a Fidesz 2/3-át. Alaptalan botorság. A „2/3” érdektelen, a Fidesz anélkül is bármit meg tudott tenni. Most kényelmesebb, de ez mellékkörülmény. A hazai ellenzéki pártok összefogási, „taktikai szavazási” víziója ahhoz hasonló, mint amikor a mesében az oroszlán megéhezik, és zsákmányszerző útra indul. A potenciális zsákmányállatok: a róka, a nyuszi, az őzike, a szarvas a bölcs bagoly tanácsára összeadják a testsúlyukat, hogy mindenki láthassa: ennyi kilónak az oroszlán sem tud ellenállni! Az oroszlán meg röhög a bajusza alatt. Ellenzéki pártjaink évek, évtizedek óta azok, amik. Összefogásukhoz hirtelen mássá kellene válniuk. Nem az akarat hiányzott, hanem a közös érdekeltség! Az akarat léte-nemléte lényegtelen. Teljesen természetes okokból alkalmatlanok az összefogásra. Aki vakon szorgalmazta/vágyta ezt, az folyamatosan eltekintett attól, hogy a pártok nem olyan szuverén képződmények, mint például egy vonósnégyes. A pártok társadalmi csoportok érdekkifejezői, ergo megbízottak. Aki komolyan gondolta (például Heller Ágnes:, A második szombat– avagy lépcsőházi gondolatok [ÉS, 2018/17., ápr. 27.] és sokan mások!), hogy a Jobbik Toroczkaival odamegy, és lepacsizik Gyurcsány DK-jával, az szerintem nem ítél reálisan.

5. Minél többen elmegyünk szavazni, annál nagyobb az esély Orbán leváltására. Ez volt az az epizód, amelyik a legvilágosabban megmutatta: ha hamis axió­mák alapján gondolkodunk és cselekszünk, szörnyű csalódások következnek. Ha szervezetek vagy emberek azt gondolják, hogy Orbán és rendszere „legyőzhető”, ettől kezdve csak elhibázott lépéseket lehet tenni. Mint például az, ami előre kiszámíthatóan megtörtént: ha Orbán verhetetlen, s nagyon sokan elmennek szavazni, ez a sokaság (is) csak a Fideszt erősíti: demokratikusra, nagyon erős legitimitásúra festi a diktatúra illegitim, antidemokratikus győzelmét.

Miért voltak ezek az „axiómák” kezdettől alaptalanok? Persze mindenekelőtt azért, mert életnedveiket a jól látható, reménytelen kilátástalanság termelte. Az ezekben hívők nem tudtak jobbat álmodni! De vegyük számba a rendre megkerült, elhallgatott, el nem ismert, ám nagyon fontos tényezőket!

Máig elmaradt a kívánatos, viszonylag széles körű ellenzéki konszenzus az orbáni rendszer lényegének félreérthetetlen megnevezésében. Hiába történtek erős személyes kísérletek e lényeg pontos, pőre felmutatására, az ellenzéki pártok, a mértékadó politikai elemzők, az ideologikus értelmiség zöme, a „balliberális” tömegkommunikáció újságírói máig tartózkodnak attól, hogy kendőzetlenül kimondják: Orbán Viktor diktátor, a NER diktatúra. Történetileg konkrét, speciális és különös diktatúra, amely ugyanakkor NATO- és EU-tagállam. Nem tölteném az időt ennek makacs bizonygatásával. A diktatúra minden lényeges jellemzője ott lelhető a NER rendszerében és működésében. (Kissé bizarr, hogy e „néven nevezés” nyíltabban megjelenik a nemzetközi porondon, mint kis hazánkban.) Az orbáni rendszerhez való viszony alappontja: a rendszer lényegének félreérthetetlen megjelölése!

A NER olyan nemzetközi – politikai, ideológiai – viszonyok között jött létre és működik, amelyek történetileg teljesen új minőséget képviselnek. A politikai szervezetek (pártok stb.), az ideológiák (és ezek terjesztésének módozatai) „forradalmi” változáson mentek keresztül. Ennek gazdagságából csupán a következő, meghatározó tényezőt emelem ki.

A globalizáció új minősége. A digitalizált, internetes világ a történelem során először tette lehetővé, hogy egy világhatalom a másik világhatalom elnökválasztási folyamatába eredményesen és lényegében következmények nélkül „belenyúljon”. Ez a tény a demokrácia történeti értékeinek további lehetőségeit korábban soha nem létező dimenzióba süllyesztette. Ebben az „új” világban került sor az április 8-i választásra, ebben zajlott a kampány, ebben váltak tragikomikussá az ellenzéki, felkészületlen próbálkozások. Mert ebben a helyzetben vált relatívvá a „politikai korrektség”, a „liberális–illiberális demokrácia”, az „igazság”, ebben vált totálisan legitimmé az arcátlanul nyílt hazugságözön.

Az összeesküvés-elméletek állami politikává tétele. Először lett – demokráciának álcázva – a hatalom birtokosai által tudatosan felvállalt, populista propagandaeszközzé az összeesküvés-elméletek nyílt, provokatív, totális és lecsupaszított eszköztára. (Nem véletlenül, a pártállam többet költött rá, mint a britek a Brexit propagandakampányára!) Soha nem ismert, félelmetes és lehengerlő szociálpszichológiai attak mosta át a magyar állampolgárok agyát, elképesztő hatékonysággal. Ezzel úgy szembeszállni, hogy kiszámoljuk egy esetleges ellenzéki összefogás matematikai esélyeit, ahhoz hasonló, mint ha egy sivatagi homokvihar kellős közepén azt számolgatnánk: hány homokszem halálos, hány homokszemet lehet viszont túlélni. Krekó Péter és más kitünő szociálpszichológusok hangja tökéletesen elenyészett az összeesküvés-elméletekkel szembeni fellépés szakszerűtlenségének monoton, dübörgő zajában!

A hiedelmek társadalmi szervezőerejének teljes elhanyagolása. Az előzőekhez szorosan kapcsolódott az ellenzékiek azon szellemi „toprongya”, amellyel a hiedelmek társadalmi-emberi szerepét megkerülték. Például a Fidesz leváltására „törők”, megint csak monoton módon, a nap minden percében közöltek egy-egy konkrét, esetenként kolosszális léptékű korrupciós Fidesz-ügyletet, amely Orbánhoz, családjához, a pártállamhoz kötődött. Tort ült az a téveszme, hogy ha az emberek tudják-ismerik ezeket, akkor ez önmagában majd radikalizál. A hiedelmekkel kapcsolatos tudományos ismeretek tekintetbevételével ez a végzetes baklövés is elkerülhető lett volna. Tóth Balázs és Csányi Vilmos kitűnő kötete (Hiedelmeink, Libri, 2017) például érzékletesen és pontosan bemutatja, milyen gazdag hazai és külföldi ismeretanyag használható e tárgykörben. Súlyos, okulásokra serkentő megállapításokkal találkozhat benne a társadalmi-politikai-ideológiai folyamatok értésére törekvő! Világosan tudható: az emberek alapvetően nem ismereteik, hanem hiedelmeik alapján cselekszenek! Tömhetjük a fejüket „nagy leleplezésekkel”, a cselekvéseiket döntően nem tudásanyaguk, hanem hiedelmeik határozzák meg.

A szavazók mint hívők. Az előzőek alapján nem okozhat nagy meglepetést a találkozás azzal, hogy a magyar szavazók túlnyomó része szimplán hívő! A Fidesz „táboráról” ez közismert. Az ellenzék szavazóinak nagy része is ilyen, de ezt a befolyásolásra törekvők teljesen figyelmen kívül hagyták. Pedig enélkül teljesen érthetetlen, hogy amikor például Gyurcsány sejtelmes ábrázattal, titokzatosan Orbán megbuktatására alkalmas dokumentumok elérhető megvásárlását lebegtette be, majd ezt kurtán-furcsán a hallgatás mélyére rejtette, az orbáni hazugságokra érzékeny hívők a hazugságnak még az „illatát” sem érezték. Majd pedig amikor rettenetes arányú győzelmét még ünnepelte a Fidesz, a hívők már a Klubrádióban az ellenzéki összefogás jövőbeni lehetőségeit próbálták „felelősségteljesen” számba venni, miseórákat tartva az aktuális „plébánossal”!

A nagy kérdés: hogyan tovább? Az orbáni rendszer diktatúra, amely demokratikus eszközökkel nem megdönthető. Létét-nemlétét természetesen számos hazai és nemzetközi tényező befolyásolja, közöttük több olyan, amely csak ezután fog megszületni. Az erőszak bizonnyal elkerülhetetlen, de vannak fontos tanulságok, amelyeket már most, menet közben figyelembe lehet, sőt kell venni.

Tudnunk kell, hogy az ellenfél diktátor, a NER diktatúra. Tudnunk kell, milyen az általa használt, használható eszközök jellege, minősége, működési mechanizmusa. Tudnunk kell, hogy az igazság elmondása önmagában nem mozgósít, tudnunk kell a modern manipuláció eszköztárának legalább részleges semlegesítését. Tudnunk kell a hívők „másban hívőkké” formálását. Tudnunk kell, hogy az ellenzék eddig működtetett gondolati-cselekvési paradigmája elhibázott, avítt, improduktív, és erkölcsileg erősen problematikus. Tudnunk kell, hogy a Fidesz fegyverei roppant hatékonyak, ezért e fegyverek jó részét „meg kell vásárolni”, át kell venni, működtetésüket be kell gyakorolni. Összefoglalóan: szisztematikusan fel kell építeni azt a „nagyüzemet”, amelynek tervezőgárdájában, üzemcsarnokaiban zömmel tehetséges fiatalok a mértékadók, precízen összeállított technológia szerint folyik a munka, amelynek végén a „legördülő” termékre egyetlen logó lesz felerősítve: demokrácia.

(Rezümé) A szöveg arra próbál választ adni, hogy melyek a lezajlott parlamenti választások fő tanulságai, szétválasztva a köztudatban szereplő hamis axiómákat a szerző véleménye szerint valóban szerepet játszott tényezőktől.

Hamis axiómák: a Fidesz demokratikus eszközökkel legyőzhető; a Fidesz egyáltalán legyőzhető; a választások lényegében demokratikus feltételrendszerben zajlottak; az ellenzék kellő összefogása győzelmet hozhatott volna, de legalább megakadályozhatta volna a Fidesz 2/3-át; minél többen elmegyünk szavazni, annál nagyobb az esély Orbán leváltására.

Az alábbi tényezők hatásának elhanyagolása szült hamis axiómákat: az orbáni rendszer lényege (diktatúra) nevén nevezésének megkerülése; teljesen új nemzetközi (gazdasági-politikai-ideológiai) helyzet, benne: a globalizáció új minősége, az összeesküvés-elméletek állami politikává tétele, a hiedelmek társadalomszervező erejének és szerepének teljes elhanyagolása; a szavazókra mint hívőkre (is) történő tekintés.

Végül: miket és miért érdemes a jövőben szem előtt tartanunk?!