Az Európai Ügyészségről

Az igazságügyiminiszter-jelölt parlamenti meghallgatásán három érvvel indokolta, hogy Magyarország nem vesz részt az Európai Ügyészi Hivatal munkájában. Hivatkozása a szuverenitásra nem új, de eléggé homályos. Viszont két új érvet is felhozott: szerinte az ügyészség koncepciója végiggondolatlan és elhibázott, ráadásul feleslegesen duplázza a bürokráciát, hiszen létezik az Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) és az uniós igazságügyi együttműködés. Legalábbis érdekes, hogy bürokráciának tartja az ügyészséget, de a duplázás érve is nehezen áll meg: az OLAF nem bűnügyi, hanem csak adminisztratív vizsgálatot folytathat, sokkal kevesebb eszköze van, és nem is emelhet vádat. Az igazságügyi együttműködés pedig államok között és nem az EU, valamint egy tagállam között áll fenn, ráadásul vádemeléshez nem vezet. A létrehozás oka éppen az volt, hogy legyen egy olyan szervezet, amely bűnügyi vizsgálatot folytathat (illetve elrendelhet és felügyelhet, mint az ügyészségek általában), és vádat emelhet azokban az ügyekben, amelyekben a tagállamok ügyészei nem teszik ezt meg.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a koncepció valóban átgondolatlan és elhibázott-e. Az eredeti javaslatot több fórumon is megvitatták, ezeken Magyarországnak is módja lett volna javaslatokat tenni, hogy a koncepció ne legyen elhibázott. Valóban nem egyszerű a létrejött együttműködés, mert inkább erről, mint egy új intézményről van szó, hiszen az ügyészeket a tagállamok delegálják, és a delegált ügyészek megtartják eredeti jogállásukat is. A nyomozást is a tagállami hatóságok végzik. Ezzel elérték, hogy a tagállamok szuverenitása nagymértékben megmaradjon. Az ügyészség a rendelkezésére álló költségvetésből részben meg is térítheti a kivételesen drága nyomozási cselekmények költségeit.

Az a tagállam, amely a delegált erőforrásoknál többet fordított eddig EU‑s ügyekre, még spórol is. A tagállamoknak pedig el kell dönteniük, hogy fontos-e nekik annyira az EU költségvetésének védelme (amely költségvetés végül is az ő pénzük), hogy megengedjék egy EU-s intézménynek, hogy jogosultságaik egy részét (velük párhuzamosan, nem a helyükbe lépve) gyakorolja. Úgy tűnik, ez a magyar igazságügy-miniszternek nem fontos.