ZTE

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 21. szám, 2018. május 25.

Nem, nem a Zalaegerszegi Torna Egylet. A ZTE Kína állami telekommunikációs óriása, amely egyebek mellett okostelefonokat gyárt és értékesít világszerte, közte az USA-ban, ahol a negyedik legnagyobb eladónak számít. Az elektronikai részegységek több mint felét – köztük a félvezetőket – a kínai cég Amerikából kénytelen beszerezni, mivel a hazai gyártás még korántsem üti meg a csúcstechnológiai szintet. A két ország között alakuló kereskedelmi háborúban a ZTE Wa­shington célkeresztjébe került, mivel – kifejezett tiltás ellenére – csúcstechnikájú amerikai alkatrészeket vastagon tartalmazó telekommunikációs termékeket szállított Iránba és Észak-Koreá­ba. Ráadásul Washington nemzetbiztonsági kockázatot fedezett fel a kínai kormány de facto ügynökének tartott ZTE rohamosan növekvő amerikai piaci jelenlétében is. Ezért a Fehér Ház április közepén betiltotta a ZTE amerikai gyártmányú részegységekkel való ellátását, a Pentagon pedig sztornózta a ZTE-telefonok vásárlását. Alkatrészek és piac hiányában a kínai cég gyártósorai április végére leálltak.

Washingtonban sokan örömujjongásban törtek ki: „Így kell a merkantilista kínai ragadozót megszelídíteni.” De gyorsan jött a hidegzuhany, amikor Trump elnök visszavonulót fújt, hivatkozva a kínai elnök panaszára, miszerint a ZTE-embargó nagyon sok kínai állás elvesztésével jár. „Együttműködöm Hszi elnökkel a ZTE megmentésében” – mondta Trump. Ezzel kiverte a biztosítékot a Potomac partján. A Kongreszusban még a republikánus honatyák is megrökönyödve kérdezték: hogyan lett az America Firstből egy csapásra China First? Nem elsősorban amerikai munkahelyeket akart az elnök megvédeni az „állásgyilkos” Kínával szemben? A pálfordulásra a New York Times próbált magyarázatot találni: röviddel a ZTE-ügy kirobbanása után jelentette be egy kínai állami vállalat, hogy Indonéziában olyan infrastruktúra-projekt finanszírozásába fog beszállni, amelyben a Trump Organization jelentős üzleti érdekeltséggel rendelkezik. Quid pro quo?

Közben a Közel-Keleten is történt váratlan fordulat. Bizarr módon tavaly Wa­shington úgy támogatta meg Katar ellen a Szaúd-Arábia által szervezett regionális diplomáciai és gazdasági blokádot, hogy a kis arab monarchiában jelentős amerikai katonai bázis működik. Ám ez röviddel azután történt, hogy a katariak – ellenszegülve a kitartó nyomásnak – úgy döntöttek, nem ugranak be félmilliárd dollárral Jared Kushner elnöki vő és fehér házi tanácsadó sok sebből vérző New York-i beruházásának finanszírozásába a Fifth Avenue-n.

Hát igen, komoly következményei lehetnek annak, ha a családi bizniszek és az államügyek összeérnek. Szerencsére ez csak Amerikában van így – only in America.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 12. szám, 2024. március 22.
LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
LXVIII. évfolyam, 6. szám, 2024. február 9.
Élet és Irodalom 2024