A bizalom kis körei

Márki-Zay Péter népszerűsége polgármesterré választása óta sem szűnik, rengeteg interjút ad, és – ahogyan a média aposztrofálta – „sztárfelszólaló”-ként vett részt a második budapesti tüntetésen. Heller Ágnes A második szombat című, a tüntetésekről szóló írásában (ÉS, 2018/17., április 27.) fölveti egy új, Egyesült Magyar Ellenzéki Párt létrehozásának szükségességét, majd úgy folytatja, hogy „mindenki, akivel beszéltem (mármint a tüntetésen, K.Zs.), egységesen Márki-Zay Pétert, aki egy fél év alatt vált országos politikussá, nevezte meg mint alapító atyát”.

Már önmagában az, hogy úgy gondolnak valakire, mint a haza jövőjét meghatározó párt alapítójára, óhatatlanul súlyos terhet rak Márki-Zay vállára, ráadásul a harci kedvüket visszanyert vásárhelyi Fidesz-katonák máris megkezdték polgármesteri munkájának ellehetetlenítését. Talán ezek a rá nehezedő gondok nyomják választás utáni beszédéhez képest  kissé alacsonyabbra Márki-Zay utóbbi nyilatkozatainak színvonalát. Baló Györgynek azt mondta, „szükség lenne egy olyan Fideszre, ami nem lop”, ugyanabban a beszélgetésben később azt, hogy „most nem új pártra van szükség”. Kálmán Olgánál is elhangzott az „egy új Fidesz kellene, ami nem lop”, hírszalagként is olvashatták a nézők. Ismételgetése arról árulkodik, hogy Márki-Zaynak nagyon tetszik a saját bonmot-ja, pedig az elképzelt új pártnak ez a leszűkítő, elnagyolt meghatározása rendkívül félrevezető és egyben igen szomorú. Jól nézünk ki, ha ilyennek kell elképzelnünk az országot mostani állapotából kimentő új pártot! (Vajon Heller Ágnesnek kedvére lenne az Új-Fidesz, Ami Nem Lop elvén épülő egyesült ellenzéki párt?) Lehet, hogy Márki-Zay jóval többet gondol a kifejezés mögé, de ha az új ellenzék létrehozójának tartja magát, vagy elfogadja, hogy mások szemében máris az, akkor úgy kellene beszélnie, hogy kijelentései ne legyenek ennyire lecsupaszítva. Ugyanebben a beszélgetésben mondta azt is, hogy egy új jobbközép pártot képzel el. Akkor viszont miért emlegeti a Fideszt? Nyilván tudatában van annak, hogy akár régi, akár új, a Fidesz már régóta távolra sodródott a jobbközéptől, és kikerült a jobbszélre. Nem tudni, az „alapító atya” miért beszél kétféle módon az általa elképzelt új pártról, miért nem határozza meg annak programját, hitvallását egyértelműen.  

Az az állítása is növeli zavarunkat, hogy még nem tartja időszerűnek a pártalapítást. Előtte „hálózatosodás”-ban és „a szabadság kis körei”-ben képzeli el az orbáni kormányt, illetve az egész rendszert felváltó új ellenzék kiművelését és országos szintű növekedését. „Cselekvési körök” létrehozásáról a Momentum kezdeti szakaszában hallhattunk, sőt néhány éve is elhangzottak már harsány beszédek lelkes fiataloktól – elegünk van, nem kérünk többé a politikusokból!, majd mi csináljuk a politikát vidéki kis körökben – kiabálták a mikrofonba különböző tüntetéseken. Fiatalok, mire jutottatok azóta? Persze ettől még a Márki-Zay által elgondolt új körök szervezése sikeres lehet, ha megfelelő személy áll a hálózatosodás élére. Aki viszont nem Márki-Zay lesz, mert mint mondja, sok dolga van és lesz polgármesterként. (Mellesleg polgármesteri honlapján hat menüpont van, ebből három a vele készült interjúkat tartalmazza.)

Márky-Zayhoz méltatlannak tartom, hogy nemrég képes volt elereszteni egy újságinterjúban azt az agyonhasznált mondatot, hogy „amíg Gyurcsány meghatározó figura az ellenzéki oldalon, addig a Fidesz hatalma be van betonozva”. Teljesen egyetértek Vágó Istvánnal, aki Márki-Zaynak a tüntetésen elhangzott prédikátori szavaira utalva azonnal reagált a Facebookon: „Ehhez képest ez a »fogjátok meg egymás kezét, és lélekben ne engedjétek el soha többé! Legyen békesség köztünk mindörökké!« kissé furán cseng.”

A tüntetés után Márki-Zay maga jelentette ki, hogy egy „messiás-elvárásnak” nem fog tudni megfelelni. Pedig az a bizalom, amellyel a friss csalódást átélt tüntetők viseltettek iránta, a rivalgó üdvözlésből ítélve egyfajta messiásnak szólt. A túlságosan előreszaladó média máris feltette a kérdést: lesz‑e Ön valaha miniszterelnök? A válasz: „Már sokan kérdezték... Mindig lesz más, aki alkalmasabb... én soha nem mondanám, hogy soha. Óriási megtiszteltetés lenne.”

Nagyon sokan sóvárognak egy olyan személy után, aki hihető megoldást kínál az orbáni birodalom eltakarítására. A túlzott bizalomnak ebben a légkörében azonban nehéz dolguk lesz azoknak, akik nem Márki-Zay-rajongók, és horribile dictu, nem az ő „jobbközép” úton járó jövőjét képzelik-tervezik maguknak és az országnak.    

Hódmezővásárhelyen elkezdődött az erőszakos felmorzsolás fideszes rituáléja. Médiaszerte ilyen címek jelennek meg: „Megbénították Márki-Zay Pétert a vásárhelyi képviselők”, „Jogköröktől fosztották meg Márki-Zay Pétert”, „Márki-Zay Péter elveszítette az ellenőrzést a város költségvetése felett”. Az ország népszerű polgármesterének ilyen körülmények között, ha nem is messiásként, de legalábbis új, „ellenzékváltó” ellenzékként kell viselkednie. Pergőtűzben kell megmutatnia valódi politikai tehetségét, rátermettségét. Sikeres helyi munkájával utólagosan szolgáltathat országos példát a mostani ellenzéknek, amelyet szerinte „a magyar nép leváltott”. Olyan cselekvési mintát adhat, amely megmutatja, hogy a következő négy évben nem kell feltétlenül bekerülni a fideszes többség úthengere alá, hanem azt kikerülve hogyan lehet eredményeket elérni. Ha mindez sikerül neki, méltó lehet a nem rajongók bizalmára is.