ÉS UTÁNA?

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 17. szám, 2018. április 27.

A választások előtti és utáni baloldali eszmefuttatások szignifikáns csoportját alkotják azok, amelyek szerint bojkottálni kell/kellett volna a választásokat. A bojkott valóban markáns kifejezése a tiltakozásnak, egyértelmű a jelentése. De nem találkoztam egyetlen írással sem, amelyik gondolatkísérletbe bocsátkozott volna, hogy utána mi lesz, vagy mit várhatunk tőle. Pedig volna rá igény.

Az ellenzék bojkottot hirdet. Most tekintsünk el olyan képtelen lehetőségektől, hogy Orbán magába száll. A Fidesz 30 százalékos részvétel mellett száz százalékot szerez. Nem tudom, van-e olyan, amihez a kétharmad is kevés – ha van, akkor erre lehetőség nyílik. A Fidesz által kreált törvények szerint ez legitim. Nincs részvételi küszöb, ha egy körzetben egyetlen ember szavaz, akkor is érvényes. A normálisan gondolkodó emberek (Soros-bérencek) és a normális országok polgárai szerint ugyan nem legitim, de ez kit érdekel? A kutya ugat, a karaván bölénycsorda halad (dakota közmondás). Láttuk már (például a „nemzeti konzultációnál”), hogy Orbánék szemrebbenés nélkül ki tudnak állni a világ elé azokkal az ostoba hazugságokkal, amelyekkel itthon a híveiket etetik. „A nemzet egy emberként mögöttünk áll” – és ezzel el lenne intézve. A nyugati sajtó megírna róla mindent rendesen, a politikusok kerülnék Orbánt vagy fintorognának, de más semmi. Az unió részéről az egyetlen racionális megoldás egy ilyen ország eltávolítása lenne. Ennek tudtommal nincs most forgatókönyve, de valamiért nem is tudnék szívből drukkolni egy ilyen megoldásnak...

Egyébként a Jobbik nem vett volna részt egy bojkottban. Az így felálló parlament: egy de facto náci állampárt náci ellenzékkel. Ez lenne az igazi hungarikum, nem a halászlé.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 3. szám, 2020. január 17.
LVIII. évfolyam, 22. szám, 2014. május 30.
L. évfolyam 6. szám, 2006. február 10.
Élet és Irodalom 2024