Osztrák kvartett

GALÉRIA - LXII. évfolyam, 16. szám, 2018. április 20.

Név szerint: Klimt – Moser – Gerstl – Kokoschka. A két-két világhírű szecessziós és expresszionista mestert Bécs 1900 körül címmel a Leopold Múzeum hozta össze, javarészt saját tulajdonából. Habár a válogatás jellegéből adódóan nem számíthatunk szenzációs felfedezésekre, a közismert és méltán népszerű remekművek időnkénti megtekintése mindig ünnep a szemnek.

Gustav Klimttől ritkán látható például a privátkollekcióban rejtőző, korai férfiakttanulmány 1883-ból, egy ültében jobbra forduló, fia­tal műtermi modellről, realisztikus modorban vagy a reprezentatív privát megrendelés a neoreneszánsz karosszékben pózoló kamasz lányról, dúsan redőzött, csipkés ünneplő ruhában, 1894 tájáról. A sokszor felkeresett Attersee atmoszféráját a tavi ciklus jól érzékelteti, az impresszionisztikus könnyedségű erdős part reggeli párájától (1899) a déli napsütésben ragyogó víztükör opálos hullámfodrozásán át (1900) az őszi viharban égre tornyosuló jegenyesor koronáinak tompa, óarany patinájáig (1903), amely szecessziósan tömör és dekoratív. Végül a meztelenül vonagló testeket inkább keretező, semmint eltakaró palástok organikusan absztrakt mustráival szimbolisztikussá stilizált a sokat reprodukált főmű, a Halál és élet (1910 /11) nemzedékeket szervesen összefonó embercsoportja, amelyet később (1915/16) ismét átdolgozott...

Az „ezermester” Koloman Mosert kézműves dísz- és használati tárgyak, bútorok, alkalmazott grafikák meg festmények egyaránt képviselik. Kobaltkék bőrrel bevont támlásszék ébenfából (1901 k.), fehérre lakkozott rácsozatú bükk karosszék sakktáblaszerűen fekete-fehér vesszőfonatú ülőkével (1903), ezzel egyidős juhar ruhaszekrény, figurális intarziával, elefántcsont- és gyöngyházberakással, valamint azonos korú litó-plakátja a Wiener Secession XIII. tárlatához hasonló kolorit- és formarendszerű. Olajképei közül a Körömvirágok (1909) kerti ágyása a sárga tónusok kavalkádja, „obligát” tavi tájai neki is vannak 1913-ból, de ő a Wolfgangsee havasok koszorúzta látványát örökítette meg, magas vagy alacsony látóhatárral, netán a Semmering monumentális viaduktját, ősfenyők markáns kontúrjai mögött a lebukó nap vérvörös korongjával. Monumentális allegóriái közt 1914 hozta a kiteljesedést: a Tavasz szokatlan, mert felhőben lebegő lányos ifjú, ám A vándor már férfiasan rusztikus profilfigura, a Vénusz a grottában érett női aktját drapéria öleli körbe, akár az állva ölelkező Szerelmespárt, de A szerelmi bájital jelképes pallossal elválasztott Trisztán és Izoldája sportos ruhában vált kortársává.

Máig háttérbe szorult Richard Gerstl, bár radikális modernségét már 1904-ben jelezte frontális, önarckép félaktja, majd autója mellett álló, teljesen meztelen alakja (1908) meg a városi kiránduló pár az erdőben, továbbá a nagypolgári szalonok divatos öltözékben pózoló, öntudatos dámáinak „prototípus”-sora, míg tájai közül a gmundeni tóparti út (1917) kékeszölden „monokróm”, már-már absztrakt vízió, vastagon pasztózus duktussal. Sok vihart kavart a „fenegyerek” Oskar Kokoschka, akitől a Tre Croci – Dolomit-panorámája (1913) még holdfényesen sejtelmes látomás, de a Fortuna (1915) glóbuszon álló pucér istenasszonya békét ígérő szivárványt vetít az égre, míg lábánál Mars korbácsolja harci szekere lovát. Privát sorskérdéseken töpreng szája elé tett kézzel 1918-as önarcképe vagy festőállványos önportréja női akttal (1922), de míg a statikus Csipkeverőnő (1933) a vihar előtti csend jelképe, addig az Anschluss – Alice Csodaországban (1942) szőke copfos női aktja szögesdrót mögött áll, kívül vaskalapos férfiak a közmondásos három majmot idézik: a mentőtáskás, gázmaszkos katasztrófaturista eltakarja szemét, a géppuskás, horogkeresztes náci tiszt kezével befogja száját, a főpap hasán feszület, de ujjaival bedugja fülét, a távolban a civilizáció szimbóluma, az Akropolisz lángol...

(Wien um 1900, Klimt – Moser – Gerstl – Kokoschka, Leopold Museum, Bécs, június 10-ig látható. Lapszámunk képeit a tárlat anyagából válogattuk.)

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.
Megnézem a reklámot
Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 48. szám, 2021. december 3.
LXV. évfolyam, 46. szám, 2021. november 19.
LXV. évfolyam, 45. szám, 2021. november 12.
Élet és Irodalom 2021