Gogol nem valami pudli
KÖNYVKRITIKA - LXII. évfolyam, 16. szám, 2018. április 20.Paavo Matsin: Gogoldiszkó. Fordította Lengyel Tóth Krisztina. Gondolat Kiadó, Budapest, 2018, 164 oldal, 3200 Ft
Az észt irodalomban vagy Paavo Matsin életművében szégyenletesen nem lévén járatos, óhatatlanul a kortárs magyar irodalom felől olvastam a Gogoldiszkót: bár erősen sántít ez a hasonlat, kicsit olyan ez a regény, mintha Szijj Ferenc Növényolimpiáját és az Ujj Mészáros Károly rendezte Liza, a rókatündér című filmet keresztezték volna egymással. (Az utóbbi párhuzam megerősítéseképpen egyszercsak egy igazi japán csajt, egy „valóságos-gésa-prosti ikebanát” találnak meg abban a bizonyos, Gogol számára menedéket nyújtó vécében.) Persze, mint minden jövőbe, vagy képzelt valóságba helyezett regény, ez is a jelenünkről szeretne mondani valamit: Matsin műve leginkább kiröhögi az észtek nyilvánvalóan erős félelmét attól, vajon meddig tarthat a történelme során hol a svédek, hol az oroszok által elfoglalt kis ország függetlensége.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
