Az átjutás könyve

Az átjutás, és ez az a fajta megváltás, amely nem valami transzcendens jövőre utal, az után következik be, hogy akaratlanul kihallgatja már rák-halálára készülő Valborg nagynénje vallomását. „… megbizonyosodtam róla, hogy nincs ott semmi, csak üresség.” –  mondja Valborg. „Üresség és sötétség. Az ember ne várjon semmi mást. Ezt mondta el suttogva Birger bácsinak. Mert ő tudta. Ott és akkor, közvetlenül a határ előtt. Engem nem fogtok térdre kényszeríteni. … nem térdelek le senki előtt. És nem Birger bácsira gondolt. Volt hozzá bátorsága!”

De az ő igazi megváltása, az átjutás – s ez az, amiről az Egy másik élet hallgatott, mert megígérte a nőnek, hogy soha senkinek el nem mondja – szeretkezése tizenöt éves korában egy ötvenegy éves nővel, a Larssonék házában, a gyalult deszkapadlón. „Miután elhagyta a legbelső, titokzatos és fantasztikus legbelső teret, nem vetette életfogytig tartó rabságra, nem csinált belőle rabszolgát, aki az út végén a mennybe vagy a pokolba kerül. És amivel nem járt semmiféle nagy elköteleződés, csak megváltás és szabadság.” „Hát ez volt az, amiről álmodott, és tudta, hogy ilyet, ami itt és most történik a Larssonék konyhájában a simára koptatott deszkapadlón, még nem élt át soha. Ez itt maga volt az Énekek éneke, az örökkévalóság, az idő, talán az idő teljessége, ennél erősebben ezt soha nem fogja átélni, de mindenesetre részese volt a legnagyobb dolognak, ha úgy vesszük. Ez volt a nagybetűs élet, ez, itt, most.…hogy átjutott! hogy hirtelen övé lett a megváltás kegyelme! hogy ilyen az, amikor valaki megvilágosodik és üdvözül! Átjutott. Ez volt maga az élet.” Hogy ezt az életre felszabadító élményt egy egész élet követi, melyben jó és borzalmas váltogatják egymást, az mit sem számít. Csak az számít, hogy megváltatott és szabad.