VASÁRNAP, HÉTFŐ

A szép napsütésben a szavazás után megnyugodva – „megcselekedtük, amit megkövetelt” – sétáltunk át barátokkal a közeli, kedvelt vendéglőbe. Kisvártatva egy férfi érkezett, szétnézett, majd odafordult a pincérnőhöz: Miért nem narancssárga? A derűs válasz hallatán – a piros-fehér-zöld nem elég? – tűnt fel, hogy minden asztalon fehér abrosz, piros és zöld szalvéta.

Este tíz körül, az aggódó várakozás közepette csengetett a pizzafutár. Míg fizettünk, megkérdezte, hány százalék a részvétel. Válaszunkra csodálkozás, kis sóhajtás.

Másnap délelőtt kopogás az ajtón. A szomszédasszony – aki folyamatosan attól tart, hogy társasházunk egyelőre üres lakásába „migránsokat telepítenek” – mosolyogva áll, kezében egy tálkán guszta sütemények. „Reggel sütöttem, örömömben”, nyújtja felém az édességet.

Megköszöntem, átvettem.