VILÁGPIACI CSIRKEJÁTÉK

Washington: „Kína egy falánk gazdasági ragadozó, amely megerőszakol bennünket. Amerikának könnyű megnyerni egy kereskedelmi háborút.” Peking: „Kína nem fél a kereskedelmi háborútól, soha nem enged a külső nyomásnak, és szemet szemért alapon válaszol Amerika protekcionista provokációira.”

Washington (március eleje): büntető vámok kínai acélra és alumíniumra (3 milliárd dollár); Peking: ellenvámok amerikai szójára és más agrárcikkekre (3 milliárd dollár). Washington (március vége): pótvámok egyéb kínai importra (50 milliárd dollár); Peking: viszontvámok amerikai árukra (50 milliárd dollár). Washington (április eleje): újabb kínai vámok (100 milliárd dollár); Peking: szívesség viszonozva (100 milliárd dollár).

Világkereskedelmi csirkejáték (game of chicken) két szuperhatalom között, padlógázzal száguldva egymással szemben? Az egyik egy demokratikus ország a maga belső fékjeivel és ellensúlyaival, ahol a média, a közvetlenül érintett érdekcsoportok – köztük a szupererős mezőgazdasági lobbi – és az üzleti/politikai elitek tartanak az adok-kapok fékevesztett eszkalálódásától, és meg­álljt követelnek Donald Trumptól. A másik szuperhatalom viszont olyan piaci leninista rezsim, ahol nincs helye kritikának még akkor sem, ha a kereskedelmi csetepaté húsba vág és nagyon fáj. A csirkejátékban az a vesztes, aki előbb rántja félre a kormányt. Ki lesz az? Szerintem Wa­shington. Igen, a demokráciának vannak hátulütői a világporondon, s emiatt Amerika vesztett már el háborút otthon: Vietnamot.

Persze Washington és Peking tovább is roboghat a frontális ütközésig; ez benne van a pakliban. Amint az is, hogy egyszerre kitérnek, elkerülve a nagy csattanást. Ehhez azonban tárgyalni kellene, és kompromisszumokat kötni, nem pedig kakaskodni, s még kevésbé az utcai verekedős fiút játszani.