Kordon, elégtétel

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 14. szám, 2018. április 6.

A Gábor György–Vörös Kata szerzőpáros meggyőzően elemezte múltkori írásában (Orbán politikai antropológiája, ÉS, 2018/12., március 23.) a miniszterelnök március 15-i beszédének leegyszerűsített világképét. Néhány gondolattal kiegészíteném. A nemzet szuverenitásának lord protectora, Orbán állandóan külső beavatkozásról beszél. Egyet kell értsünk, egyre inkább úgy tűnik, hogy lengyel barátainknak immáron rendszeressé váló megjelenése ünnepeinken valódi intervenciót jelent Magyarország belpolitikai életébe. Nekem nagyon kedves a dwa bratanki gondolata. Esterházy Péter írta egy már kb. 20 évvel ezelőtti szösszenetében lengyelországi útja után, hogy náluk élőbb a történelmi barátság érzése, mint nálunk. Szíven ütött, és azóta, ha lehet, több figyelmet fordítok közös történelmünk szép, összefonódó lapjaira. A mostaniak nem kerülnek az aranykönyvbe.

Az ünnep hagyományos helyszíne a Múzeumkert. Orbán azonban fél. Tavaly sem tudott zavarmentes beszédet mondani az ellentüntetőktől, ezért most a hatalom utolsó mentsvárát jelentő parlament előtti Kossuth térre tette át az ünnepet. Jól védhető, valóságos erődöt lehet ott létrehozni az odatorkolló utcák lezárásával. A másik szempont a tér befogadóképessége, hiszen a „békemenet” résztvevői oda érkeztek. Egy dolgot mindenesetre leszögezhetünk: Orbán már csak a saját hívei előtt mer beszélni. Az „ünneplőket” kordon védte, amit anno Orbán bontott. Most afféle villanypásztorként vette körbe a tömeget. Kilenc beléptetőkapun keresztül lehetett bejutni a térre. Tehát megszűrt, abszolút megbízható fideszes B közép előtt szónokolt a miniszterelnök. Ha valaki ellenzéki belekeveredik, provokál, disszonáns hangot üt meg – felkoncolják. Orbán soha többé nem megy vissza a Nemzeti Múzeumhoz!

A beszéd? Feltűnően enervált. Két mondat 1848-ról, kilencvennyolc, aktuálpolitika – kampánybeszéd. Egyébként sötétség-világosság küzdelme a világ. Ránézek a naptárra, nem 1951-et írunk: a koreai háborúnak régen vége. A közönség néha tapsol, leginkább „Gyuri bácsi” neve hallatára. Gyakorlatilag legazemberezi az ellenzéki képviselőjelölteket kivétel nélkül, mindenki globalista és Soros-ügynök. A választások után elégtételt fognak venni erkölcsi, politikai és jogi értelemben egyaránt. Erre azért felkapja a fejét az ember. Ejnye no, Horthy megint bevonult Budapestre? Hüledezem kicsit, az előbb nem azt mondta, hogy 1000 éves keresztény kultúrában gyökerezik kormánya politikája?

Befejezésként együtt szaval a műsort adó szereplőkkel, spontánnak szánt Kossuth-nótát énekel népviseletbe öltözött lánnyal. Aztán lekeverik, lekeveredik a színpadról. Végre vége. (Gyerekek, keressük meg a buszt, hol áll? Egy nagy focista van rápingálva!)

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 14. szám, 2024. április 5.
LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 9. szám, 2024. március 1.
Élet és Irodalom 2024