PELIKÁN BESZÉL

PÁRATLAN OLDAL - LXII. évfolyam, 13. szám, 2018. március 29.

Marikát, a csengeri háztartásbelit a csengeri téeszben ismertem meg. A fia jól fizető állást kapott, közmunkás lett az önkormányzatnál, s azóta Marika csak süti otthon a zserbót. Marikának volt egy nénikéje, aki 1956‑ban disszidált Münchenbe, s ott hamis brüsszeli csipkéket kezdett horgolni és árulni. Mivel a nénike reggel-este müzlit evett, rengeteg sok pénze gyűlt össze a padláson. Aztán a nagynéni meghalt, és Marikára hagyta mind az 1300 forintját, vagyis pontosabban 1300 milliárdot, de az a pár nulla semmit sem számít. Marika ekkor megkérdezte tőlem, mit csináljon a pénzzel, kitől kérjen tanácsot. Nekem egy ember jutott eszembe, a debreceni polgármester, Kósa Lajos. Elküldtem hát Marikát Kósához, akivel elmentek egy közjegyzőhöz, hogy írásba foglalják a dolgot. Marika 1300 forintot, akarom mondani 1300 milliárdot Kósa rendelkezésére bocsátott, vegyen belőle állampapírt, vagy adjon belőle a kedves édesanyjának egy sertéstelepre 800 milliót, mert annyi minden magyar nyugdíjas óvónőnek jár. Kósa azt mondta, hogy vesz Marikának 30 darab hatvan láb hosszú jachtot. Marika ebbe beleegyezett. Nem tudom, hogy Kósa tényleg kapott-e aztán Marikától pénzt, csak azt tudom, hogy Kósa ürgebőrbe kötve folyamatosan szállította Matolcsy György jegybankelnöknek Marika ígérgető leveleit, hogy most már tényleg érkezik a pénz, de nem jött. Matolcsy úr ezen annyira elkeseredett, hogy kibérelt egy 45 négyzetméteres, akarom mondani egy 450 négyzetméteres budai szoba-konyhás lakást, amely a fia tulajdona volt, de nem teljesen, mert jelzálog volt rajta, a hitelt ugyanis az a bank adta, melynek vezére Matolcsy unokatestvére volt. Ekkor jött a képbe Tiborcz úr, a nemzet veje. Vállalta, hogy a villa villanykapcsolóit uniós pénzből az Elios céggel megcsináltatja. Az Elios rosszul dolgozott, mert a villanykapcsolók fordítva működtek, amikor felkapcsolták őket, akkor sötét lett. Ezután véletlenül találkoztam a gáton Lázár Jánossal, aki ment ki Bécsbe, de mindezt azzal álcázta, hogy bécsi migránsokkal fenyegette a magyar nyugdíjasokat. Lázár komája, Semjén Zsolt is ott volt, akiről közismert, hogy apró gyerekkora óta rühellte a rénszarvasokat, mert egyszer a veszprémi állatkertben egy rénszarvas beleharapott. Kósa még mindig nem kapta meg a pénzt a csengeri asszonytól, ezért öt év után már gyanakodni kezdett, hogy szélhámosság áldozata lett, de nem szólt a főügyésznek, mert attól tartott, hogy doktor Polt ezt az ügyet is elfekteti. Ekkor jött be a képbe egy másik csengeri asszony, Ágika, de neki csak 800 milliárdja volt, gyakori ez arrafelé Szabolcs-Szatmárban, Beregben viszont alig van nyolc-tíz milliárdos háztartásbeli. Ennyit tudok előadni a dologról, mert már nem hallgathatok, az előrejelzések szerint április nyolcadikán nagy tavaszi árvíz lesz, s nekem ott kell lennem a gáton, nem érek majd rá voksolni.

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 49. szám, 2018. december 7.
Élet és Irodalom 2024