Ricardo újraolvasva

VISSZHANG - LXII. évfolyam, 13. szám, 2018. március 29.

Weiss János a múlt heti ÉS-ben recenziót közölt Ricardo újra megjelentetett alapművéről (2018. március 23.). Recenzióját igaz megállapítással kezdi: „Még karácsony előtt, az eredeti megjelenés kétszázadik évfordulójára, napvilágot látott Ricardo korszakalkotó művének új magyar fordítása.” Sajnos, ezzel nagyjából teljes leltárát adtuk a recenzió új kiadásra vonatkozó érvényes megállapításainak. Az új kiadással kapcsolatos további megállapításai nem csekély mértékben tévesek.

Az új kiadás többek között arra a kérdésre kíván választ adni, hogy – idézve Madarász Aladár a Bevezetőben megfogalmazott kérdését – „hogyan lett egy ilyen nehezen befogadható könyv rendkívül sikeres és befolyásos a korabeli Nagy-Britanniában és azon túl, mi tette hatását tartóssá, miért vált Adam Smith mellett a tőle annyira különböző Ricardo a klasszikus közgazdaságtan másik ikonikus figurájává?” Semmiképp sem azért, mert Ricardo „Marx előfutára”. Szerencsére, Ricardo világa ennél sokkal gazdagabb. Ez a világ tágabb, mint „lecsupaszított politikai gazdaságtan”, bár a politikai gazdaságtant mi nem tartjuk degradáló fogalomnak. A modern politikai gazdaságtani iskola több szárnya kétségtelenül egyik előfutárának tekinti David Ricardót, noha, mint épp Madarász Aladár szakavatott bevezetőjéből kiderül, Ricardót joggal tekintik előfutáruknak a szabatos, axiomatikusan felépített – ma gyakran és tévesen „főáramnak” nevezett – közgazdaság-tudomány képviselői is. „Ricardo ízig-vérig »mai« közgazdász, akinek inspiráló kérdésfeltevései a mai gazdaságelméleti, gazdaságpolitikai vitákban is tovább élnek.”

A kötethez Madarász Aladár, az egyik legelismertebb magyar közgazdasági elmélettörténész készített a szokásos előszavakat minden értelemben meghaladó bevezető tanulmányt. Nemzedékek nőttek fel Madarász Adam Smithről, David Ricardóról és a közgazdaság-tudomány más jeles képviselőiről szóló, rendkívüli filológiai pontossággal és mások által megközelíteni sem tudott széles irodalom- és korismeretre támaszkodó, lebilincselően izgalmas elmélettörténeti előadásain.

Madarász Aladár bevezetője magyar nyelven az első teljes áttekintés Ricardo életéről, Malthusszal és a kor más jeles közgazdászaival való barátságáról és a velük folytatott vitákról, valamint – nem utolsósorban – Ricardo közgazdasági nézeteiről. Részletesen tárgyalja és elemzi Ricardónak ma is a közgazdaság-tudomány alapjaihoz tartozó fő tételeit az értékről, a politikai gazdaságtan mibenlétéről, a szabad kereskedelemről és a komparatív előnyökről, az adózásról és a pénzről. Sőt filológiai alapossággal mutatja be a ricardói tételek átalakulását az utódok írásaiban, nem egy esetben (például a ricardói ekvivalencia) önmaga ellentétébe fordulását. Lehet Madarász gondolatmenetével nem egyetérteni, lehet megállapításait vitatni, de azt állítani, hogy „kevés információt és még kevesebb elemzést tartalmaz” – egyszerűen botorság. Vagy legyünk megengedőbbek: recenzensi felületesség.

A kötet az Alapelveken kívül Ricardo néhány más írását, parlamenti beszédét is tartalmazza. Ezek az írások fontos, napjainkig ható üzeneteket tartalmaznak többek között például pénzről, jegybankról, gazdaságpolitikáról.

A fordítás (Atkári János értő munkája) nemcsak új magyar „ricardói nyelvet” alkotott és írta felül a korábbi terminológiát, de számos korábbi fordítási hibát is korrigált. A fordító és a lektor egy friss, olvasható, komoly gazdaságelméleti vitákon keresztül született szöveget hozott létre.

Nem vagyunk tévedhetetlenek. Egészen biztosan mi más szemmel olvassuk a könyvet, mint egy, a filozófiatörténet, a frankfurti iskola és a német idealizmus világában jártas filozófus. Ám David Ricardo az egyik legnagyobb hatású közgazdásza a világnak. Tán érdemes ezzel a szemmel is elolvasni a kötetet, és írni, beszélni róla.

Élet és Irodalom 2018